Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában

551. szám. 167 (4) Ha megszűnik az ok, amely a járadékleszállítást eredményezte, a járadékot megfelelően fel kell emelni. (5) Aki annak a biztosítottnak, vagy járadékosnak halálát, aki után különben özvegyi vagy árvajáradékra lenne jogosult, jogerős bírói ítélet megállapítása szerint szándékosan idézte elő, járadékra nem jogosult. 63. §. (1) Ha az öregségi, vagy rokkantsági járadékra igényjogosult az 1927: XXI. t.-c. rendelkezései alapján baleseti járadékra is igényjogosult, a két járadék együttes összege nem haladhatja meg annak az összegnek 150°/o át, amelyet az üzemi baleset következtében teljesen keresőképtelenné vált biztosított baleseti járadék címén kap vagy amelyet a részleges keresőképességcsökkenést szenvedett baleseti sérült baleseti járadék címén kapna, ha a baleset következtében teljesen keresőképtelenné vált volna. (2) Ha az özvegyi vagy árvajáradékban részesülő családtagok az 1927 : XXI.t.-c. rendelkezései alapján baleseti járadékra is igényjogosultak, a két járadéknak együttes összege nem haladhatja meg annak az összegnek a 150°/o-át, amelyet az üzemi baleset következtében elhalt biztosított baleseti járadék címén kapna, ha az üzemi, baleset következtében nem halt volna meg, hanem teljesen keresőképtelenné vált volna. (3) Ha a baleseti és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítás szolgáltatásai együttesen az előbbi két bekezdésben megállapított értékhatárt meghaladják, a két biztosítási szolgáltatásra igényjogosultak öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvajáradékát a különbözeti többletösszeggel kell csökkenteni. (4) Ezen a címen nem lehet csökkenteni annak öregségi vagy rokkantsági járadékát, aki mint önmagával tehetetlen, állandóan másnak ápolására, vagy gondozására szorul. (5) A 62. §. negyedik bekezdését e szakasz rendelkezéseivel kapcsolatban is alkalmazni kell. (ß)Ha a 4. §-ban megjelölt munkavállalói csoportba tartozó biztosítottnak javadalmazása az öregségi vagy a rokkantsági járadékra vonatkozó igényének megnyíltakor évi 3.600 pengőt meghalad és az utána lerótt öregségi és rokkantsági biztosítási járulékok alapjául szolgáló javadalmazásoknak évi átlaga a baleseti járadék megállapításának alapjául szolgáló javadalmazásnál nagyobb, a két járadék együttes összegének felső határa 6.000 pengő. 64. §. (1) Az intézet e törvény alapján megállapítandó minden járadékot annak a naptári hónapnak első napjától kezdve köteles fizetni,, amelynek folyamán a biztosítási eset (öregségi járadéknál a hatvanötödik életév betöltése, rokkantjáradóknál a rokkantság beállásának határozatban, vagy ítéletben megállapított időpontja, özvegyi járadéknál és árvajáradéknál a biztosított halála, illetőleg eltűnése) bekövetkezett és a várakozási idő letelt. A 4. §, hatálya alá nem eső munkavállalók özvegyeinél, ha különben özvegyi járadékra jogosultak, e szolgáltatásra való igényjogosultság annak a hónapnak első napján nyílik meg, melyben az özvegy megrokkant vagy hatvanötödik életévét betöltötte. (2) Az utószülött árvajáradóka születése hónapjának első napjától kezdve jár. 65. §. (1) A járadékot havonkénti részletekben előre, a naptári hónap első napjával kell kifizetni. (2) A jóhiszeműen felvett járadék visszafizetése nem követelhető. (3) A járadék folyósított, de fel nem vett összegeire vonatkozó igény az esedékességtől számított egy év alatt elévül. 66. §. A kérelem előterjesztésétől visszafelé számított egy évet megelőző időre járadék megállapításának nincs helye. Ha azonban a jogosult a kérelem előterjesztésében akaratán kívül ••!(•