Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.

Irományszámok - 1927-551. A képviselőház munkásügyi, igazságügyi és pénzügyi bizottságának együttes jelentése "az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról" készített 520. számú törvényjavaslat tárgyában

551. szám. 149 saját tőkéje legalább 2 millió pengőt tesz ki és nyugdíjpénztára legalább 100 tagot számlál. E szakasznak eredeti szövege után a bizottság pótlólag e szakasz hatodik bekezdésének a következő szöveget vette fel: »Ha a vállalati nyugdíjpénztárt több vállalat együttesen tartja fenn, az ily közös nyugdíjpénztár elismerésének (145. §. első bekezdés) feltétele az is, hogy az elismert nyugdíjpénztárt fenntartó vállalatok a törvény- és alap szabályszerű kötelezettségeikért egyetemlegesen felelősek *. A 146. §-hoz. A bizottság a magyar gazdasági élet nehéz termelési viszonyaival számolva néhány vonatkozásban enyhítette a miniszteri javaslatnak az elismert vállalati nyugdíjpénztárakra vonatkozó szigorúnak talált rendelkezéseit. A gazdasági élet viszonyaival számolva a bizottság szükségesnek tartotta, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztárnak tagja lehessen az a nyugdíjpénztári tag is, aki az elismert vállalati nyugdíjpénztárt fenntartó vállalat a nyugdíjpénztári tagságának kifejezett fenntartásával szolgálattételre más bel-, vagy külföldi vállalathoz kiküld és erről a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek jelentést tesz. E szakasz második bekezdésének javasolt szövegébe, esetleges félreértések elkerülése végett, a bizottság módosító szövegezése feltüntette, hogy a szakasz az alapszabályban meghatározott járulékokról szól. Figyelemreméltó gazdasági adottságokkal számolva a bizottság a miniszteri javaslattól eltérően e szakasz harmadik bekezdését odamódosította, hogy az elismert vállalati nyugdíjpénztárak vagyonának gyümölcsöző elhelyezésénél nem a miniszteri javaslatnak az intézeti járuléktartalékalapok vagyonának hasznothajtó befektetésére vonatkozó rendelkezéseit, hanem az elismert vállalati nyugdíjpénztár jóváhagyott alapszabályának vonatkozó rendelkezését kell alkalmazni. A bizottság által e szakasz negyedik bekezdésének szövegén végrehajtott módosítás kizárólag azt célozza, hogy a végrehajtás során ne váljék kérdésessé azon munkavállalók kategóriájának határa, akik után az elismert vállati nyugdíjpénztárak egészségvédő és gyógyító eljárás címén, a javadalmazások 0*3°/o-ának megfelelő járulékot kötelesek fizetni. E szakasz hatodik bekezdése értelmében az elismert vállalati nyugdíjpénztárak a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter felügyelete alatt működnek. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy vájjon ennek a rendelkezésnek a következtében a szóbanlévő pénztárak nem fognak-e két állami főhatóságnak felügyelete alatt állani, mert e törvény hatálybalépés óig az összes vállalati nyugdíjpénztárak mellett a felügyeletet az 1923. évi VIII. t.-c. értelmében a pénzügyi kormányzat, nevezetesen annak egyik szerve, a Magánbiztosító Vállalatok Felügyelőhatósága gyakorolta. Ha öregségi és rokkantsági biztosítással kapcsolatban .ez a jog a m. kir. népjóléti és munkaügyi minisztert is megilletné, az elismert vállalati nyugdíjpénztárak kettős hatósági felügyelet alatt állanak, ami terhes és indokolatlan. A kettős felügyelettel járó költségek és valószínű hatásköri összeütközések elhárítása céljából a bizottság a miniszteri javaslathoz pótlólag egy rendelkezést szövegez, mely szerint a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter által elismert nyugdíjpénztárak az 1923. évi VIII. t.-c. és az annak alapján kiadott 1923. évi 196. M. E. számú rendelet 36. §-ának hatálya alól kivétetnek; ellenben az el nem ismert vállalati nyugdíjalapokra, nyugdíjpénztárakra és nyugdíegyesületekre (vállalati nyugdíjkiegészítő pénztáraknak) a hivatkozott rendelkezések továbbra is hatályban maradnak.