Képviselőházi irományok, 1927. XI. kötet • 522-589. sz.
Irományszámok - 1927-522. A m. kir. pénzügyminiszter jelentése a vámtarifáról szóló 1924. évi XXI. t.-c. 2. §-a alapján tett intézkedésekről
4 522. szám. felhatalmazás tartamát a törvényhozás további intézkedéséig meghosszabbította. Megjegyzendő, hogy ez utóbb említett felhatalmazás alapján tett rendelkezésekről a minisztérium nem tartozik a törvényhozásnak jelentést tenni, de mivel az alábbiak szerint az egyik kormányrendeletben a fentebb említett különböző felhatalmazások alapján történt intézkedés, kívánatosnak látszott az utóbb említett felhatalmazásról is megemlékezni. Az 1925-ben e tekintetben 1. M. E. 60. M. E. és 880. M. E. sz. a. t továbbá a 662. M. E. és 2.570. M. E. sz. a. kibocsátott minisztériumi rendeletekre vonatkozó jelentést már a nemzetgyűlés tudomásul vette. Az 1925. óv folyamán a szóban lévő felhatalmazás alapján még tovbbi három rendelet bocsáttatott ki. Ezek közül az első az elől említett korábbi jelentés tárgyát képezett 1925. évi 880. M. E. sz. a. kibocsátott rendelettel kapcsolatos átmenetiintézkedéseket tartalmaz. Ugyanis szüksógesnak látszott, hogy bizonyoa átmeneti ido-engedélyeztessék az előbb említett 880/1926. M. E. sz. rendeletbenstatuált egyes textiliákon kívül sörre, kolbászárura és egyes üveg- éa vasárukra statuált magasabb vámok életbeléptetése tekintetében, s ezért az 1.250/1925. M. E. sz. rendelet felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy ezen magasabb vámok ós az autonóm vámtarifa szerint fizetendő vámok közötti különbözet visszatérítését engedélyezze, ha az ügyfél az eredeti szállítási okmányok bemutatásával kétséget kizáró módon igazolja, hogy a kérdéses árumennyiség még a szóbanlévő rendelet életbelépte előtt külföldön magyar* országi rendeltetéssel feladásra került. A kibocsátás időrendjében következő 1925. évi 4.750. M. E. sz. rendelet a borszállító hordók vámját függesztette fel 1925. november végéig. Ugyanis a bőséges szőlőtermeléssel kapcsolatosan várható volt nagyobb arányú borkivitel megkönnyítése szempontjából mutatkozott szükségesnek ez a rendszabály. Az 1925-ben kibocsátott rendeletek közül az utolsó, a 6 480. M. E. sz. r az ipari nyersanyagoknak egy sorára — mintegy 20 v-ámtarifatételre vonatkozólag — tartalmaz vámleszállításokat, ezenkívül a korai burgonya időbeli elhatárolását bővíti ki. A vámtarifatör vény eredeti rendelkezése szerint február 16-ától kezdődőleg behozatalra kerülő burgonya volt korai burgonya gyanánt magasabb vámtétellel kezelendő, azonban megállapítást nyert, hogy a délifekvésű országokból friss burgonya már ezen időpont előtt is szállításra. kerül, miértis február 16-a január 16-ával helyettesíttetett. 1926. folyamán a m. kir. minisztérium két ilyen rendeletet bocsátott ki. Az első az 1.370. M. E. sz. rendelet a vámtarifa kilenc tétele alá tartozó különféle nyersanyagra, illetve félgyártmányra állapít meg vámmentességet és hét tétele alá tartozó cikkre vámmérséklést. Ezenkivül a rendelet több szövegmódosítást is tartalmaz, amely módosítások azonban inkább csak a helyes értelmezés szempontjából, továbbá az ezen időtájban életbelépett első francia kereskedelmi szerződés, valamint a spanyol kereskedelmi szerződéssel kapcsolatosan váltak szükségessé. így az utóbbival kapcsolatosan a spanyol kormánnyal szemben* kötelezettséget vállaltunk arra, hogy a vámtarifa 131. tarifaszámának a) pontja szerint kezeltessenek nemcsak a hordóban, hanem a kereskedelmi forgalomban szokásos egyéb nagyobb tartályokban behozott borok is. Végül ebben a rendeletben történt intézkedés őstermelési éredekekből a halhúsliszt vámjának felfüggesztése és a borkősav vámjának a» francia szerződésben megállapított mértékre való felemelése iránt is. A következő 1926. •• évi 6441. M. E, sz. rendelet a vámtarifa nyolc küt
