Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.

Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása

56 Évi 100 pengő öregségi járadékra vonatkozó kötelezettség értéke. A biztosított belépési kora tervezetben német emlékirat cseh indokolás A biztosított belépési kora férfiak nők férfiak nők férfiak nők A biztosított belépési kora pengő pengő pengő pengő pengő pengő 20 25 30 35 40 45 50 55 16-49 2066 26-00 33-01 42 53 5608 76-89 113 55 13-10 16 58 21-24 2736 35-51 46-92 6420 9401 28-60 34-60 42-00 51-25 63 15 7910 102-55 141-50 16-80 20-40 2505 31-05 33-95 49-95 66-60 94-80 25 48 3215 40-63 51-57 66-17 86-27 115-44 16208 15-90 20-13 25-73 33-15 4306 56-73 76-42 10904 A 65. életévvel esedékessé váló Öregségi jára'dékból származó kötelezettségek összehasonlítása azt mutatja, hogy a női biztosítottak öregségi járadékából íolyó kötelezettségeknek az értéke kisebb, mint a férfibiztosítottak után való kötelezettség. A kiválási valószínűségek különbözősége azt hozza magával, hogy az öregségi járadékból származó kötelezettség értéke ugyanazon nemű biztosítottakra nem egyenlő a különböző indokolásokban. A női biztosítottakra vonatkozó kötelezettségek értékei inkább esnek közelebb egymáshoz, mint a férfibiztosítottakra vonatkozó kötelezettségek. Minthogy a magánalkalmazottak özvegyeinek és árváinak ellátása más elvek szerint történik, mint egyébként a biztosítottak özvegyeinek és árváinak ellátása, a járulékkülönbség megállapítása céljából a magánalkalmazottakra az ő sajátos viszonyaiknak megfelelő külön kiválási sorokat kellett felvenni. A férfibiztosított magánalkalmazottakra megrokkanási valószínűsógekül a német vasutas irodaszemélyzetre vonatkozó tapasztalatokból levezetett valószínűségeket használtuk fel, amelyeket az összes íéríibiztosítottak mérlegelt átlagos megrokkanási valószínűségeinek megállapításánál is — mint azt a statisztikai alapok ismertetésénél kiemeltük — ennél a biztosítási csoportnál alkalmaztunk. Az *aktív állapotban való elhalálozási valószínűségek a biztosított magánalkalmazottakra ugyanazokkal az értékekkel vannak felvéve, mint amelyeket az osztrák betegségi pénztárak adataiból a férfibiztosítottakra általában megállapítottunk. A női biztosított magánalkalmazottakra ugyanazokat a kiválási mennyiságeket használtuk fel, mint amelyeket az összes női biztosítottakra megállapítottunk. Ugyanis a női biztosított magánalkalmazottak szempontjából ezek csak az árvajáradéknak és a gyermekpótléknak a gyermekek 18. és 15. évéig terjedő értékének különbségénél jönnének figyelembe. Ennek pedig teljesen alárendelt jelentősége van, miért is nem látjuk szükségesnek, hogy a női biztosított magánalkalmazottakra önálló kiválási mennyiségeket megállapítsunk.