Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.

Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása

23 A németek és csehek által használt, valamint az általunk alkalmazott megrokkanási valószínűségeknek összehasonlítása a következő: Életkor Németország Csehország Tervezetben Életkor 1899 1900 1914 Csehország Tervezetben 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 70 75 0-00013 0-00216 000453 0-00593 0-00780 0-01159 0-01874 0-03067 0-04885 0*07472 0-10974 0-15531 000080 0-00320 000515 000595 0-00780 001159 0-01874 0-03390 0*06424 0-14016 0-26049 0-37412 0-00070 0-00280 0-0048Ö 0*00580 0 00750 0*01030 0 01660 003090 0-06800 0*10830 0*16780 0-20620 0-00080 0-00276 0 00497 0-00578 0-00764 0-01144 0-01968 0-03413 0-07772 0*13145 0-19545 0-29575 2. Az aktívok elhalálozási valószínűségei. Az aktívok kiválási rendjének megállapításához szükséges másik statisztikai alap az a valószínűségi táblázat, amely annak a mértékét fejezi ki hogy az egyes életkorokban az aktív biztosítottak elhalálozás folytán hogyan válnak ki. Legelsősorban ismét a szóbanforgó biztosítási csoportokhoz hasonló tömegből levezetett elhalálozási valószínűségek jöhetnének figyelembe. Minthogy azonban az elhalálozási folytán való kiválást a biztosítottaknak egyébként ebből a szempontból való megfigyelésének hiánya folytán a német biztosítási hivatal nem állapíthatta meg, azért Németországban sincsenek a rokkantság esetére biztosítottakra megállapított elhalálozási valószínűségek* Az 1900. német indokolásbán, úgyszintén a cseh indokolásban azzal az eljárással találkozunk, amikor a rokkantsági valószínűségek mellett felveszünk egy általános elhalálozási táblázatot és a rokkantak kiválására vonatkozó táblázatot. Az általános elhalálozási táblázat rendesen a nóphalálozási valószínűségeknek megfelelően van választva, amikor is feltételezzük azt, hogy a rokkantak és az aktívok együttesen úgy halnak ki, amint azt a nóphalálozási táblázat mutatja. A rokkantak kiválási táblázatához azután vagy szelekt vagy aggregát valószínűségeket használhatunk. Az 1900. indoklásban, úgyszintén az 1914. emlékiratban a németek ezt az eljárást elvetették és az aktívokra vonatkozó elhalálozási valószínűségek alapulvételével állapították meg az aktívok kiválási rendjét. Erre az a körülmény késztette őket, hogy a kettős hipotézissel az aktívokra megállapított elhalálozási valószínűségek a magasabb korokban ellentmondásokra vezethetnek, amint tényleg ilyen ellentmondásokat találunk a cseh indokolásban a kettős hipotézissel megállapított kiválási sor alapján megállapítható halálozási valószínűségek számaiban.