Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.

Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása

15 pított új rokkantsági járadékosok száma semmi esetre sem egyezik meg az ugyanazon évben előállott rokkantsági esetek számával, hisz, — hogy csak egy körülményre mutassunk rá —, a várakozási-időn belül való megrokkanás esetén a megrokkantak rokkantsági járadékot nem kapnak és így ezek nincsenek is benne a megfigyelt rokkantak között. Az 1895—98. évek tapasztalatai alapján levezetett megrokkanási valószínűségeket tehát tisztán becslésen alapulónak kell tekintenünk. Az 1900-iki német indokolás

1

) felhasználja ugyan ezeket a valós2Ínűsége ket, de már az 1910-iki indokolás

2

) a porosz-hesseni vasúti munkások nyugdíjpénztárának megfigyelési adataiból levezetett megrokkanási valószínűségeket veszi alapul. Ugyanezt a rokkantsági táblázatot találjuk az 1914-iki emlékiratban,

3

) amely a rokkantsági biztosítási intézmény vagyoni helyzetével foglalkozott ós különösen annak a megállapítását tűzte ki célul, vájjon a feltétlen öregségi járadékra való jogosultság életkora a 70. életévről leszállítható-e a 65. életévre. A csehországi munkásság rokkantsági és öregségi biztosításra vonatkozó törvény indokolásában

4

) a németországi 1906—1908-iki megfigyelési anyagból levezetett megrokkanási valószínűségekkel találkozunk. Véleményünk szerint az olyan valószínűségek, amelyek a biztosítottak számának becslésszerü megállapítása után a ténylegesen folyósított új rokkantsági járadékok alapulvételével állapíttattak meg, tisztán elméleti értékkel bírnak és nem alkalmazhatók valamely biztosítási intézménynél az alap járulók megállapításához. Különösen nem alkalmazható már azért sem, mert ha maguk a valószínűségi értékek meg is felelnének azoknak a statisztikai követelményeknek, amelyeket az ilyen valószínűségekhez fűzünk, még mindig kétséges, vájjon az újonnan felállítandó intézmény keretében biztosítottaknak kcckázati-kategóriák szerint való megoszlása ugyanolyan-e, mint azoké, akikre vonatkozó megfigyelési adatokból a kérdéses megrokkanási valószínűségi táblázat van levezetve. Bár a javaslat szerint biztosítottakhoz hasonló tömegre levezetett általános megrokkanási valószínűségek nem is állanak rendelkezésre, egyes foglalkozási ágakra vonatkozólag levezetett megrokkanási valószínűségek rendelkezésre állanak, amelyek feltótlenül eleget tesznek az érintett követelményeknek is. A legfontosabb ilyen különleges megrokkanás^ valószínűségekkel a dr. Hermann Zimmermann által levezetett, a német vasutas személyzetre vonatkozó táblázatokban találkozunk. Az 1868—80. megfigyelési évekből levezetett táblázatok az összes vasúti személyzetre, a vonat személyzetre és nem vonatszemélyzetre vonatkoznak. Az 1877—85, évek megfigyelési anyagából az őrszemélyzet, az 1882—84. évek anyagából az irodaszemólyzet megrokkanási valószínűségi táblázatai vannak levezetve. A Zimmermann-féle táblázatok nagy megfigyelési anyagra vonatkoznak és így feltétlenül értékkel bírnak azoknál a foglalkozási ágaknál, amelyek a vasutas személyzethez hasonló kockázati kategóriát képviselnek. ^Denkschrift betreffend die Höhe und Verteilung der finanziellen Belastung aus der Invalidenversicherung. Verhandlungen des Reichstages. 10. Legislaturperiode — I. Session 1898—1900. 3

) Entwurf einer Reichsversicherungsordnung nebst Begründung 1910. 3

) Denkschrift über die Vermögenslage der Invaliden und Hinterbliebenenversicherung am 1. Januar 1914. 4

) Motivenbericht zur Regierungsvorlage Druck-Nr. 4188. betreffend die Versicherung der Arbeitnehmer für den Fall der Krankheit der Invalidität und des Alters.