Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.
Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása
11 eltöltött munkaidőből származó biztosítási jogosultságra vonatkozó teher felét viselni kell. Már pedig ha a felosztási és kirovási rendszer nyerne alkalmazást, ez azt eredményezné, hogy igen sok munkaadónál eltöLtött munkaidőből származó biztosítási igényjogosultságot később más munkaadóknak kellene viselniök, mert akkor, amikor a biztosítási eset a munkásokra bekövetkezik, az a munkaadó, akinél eltöltött munkaidőbői mint biztosítási időből is származnak igények, már nem is létezik. Vagyis a jövő közgazdaságának méltánytalan megterhelése állana elő. Szociális szempontból is egyedül annak a biztosítástechnikai járulékfizetési- rendszernek van létjogosultsága, amelynél az összes előrelátható biztosítási kötelezettségek figyelembe vétetnek. Csak ennél a rendszernél vannak a biztosítottak érdekei feltétlenül megvédve. Az állam szempontjából sem kívánatos a felosztási és kirovási rendszer. Kényszerbiztosításról van szó. Az állam maga akar törvényes intézkedésekkel azoknak a munkavállalóknak, kiknél véleménye szerint a jövőben előreláthatóan előálló események akár saját maguknál, akár hátrahagyott családjuknál a magángazdasági egyensúly megbomlását idézik elő, ennek következménye ellen a kölcsönösség alapján védelmet nyújtani. Az állam tehát az állatni intézmény keretében mintegy garanciát vállal a biztosítási kötelezettségek feltétlen teljesítérére. Már pedig a felosztási és kirovási rendszer mellett, mint rámutattunk, az idők folyamán az egyes évekre vonatkozó biztosítási kötelezettségek fedezése elviselhetetlen terheket jelentene úgy a biztosítottakra, mint a munkaadókra és akkor mindenki az államra tolná a szanálás terhét. Az államnak tehát már eleve el kell hárítani azt a rendszert, amely a biztosítottak érdekeit veszélyeztetné ós a jövő közgazdaságának súlyos' megtèfhelését vonná maga után. Az állami költségvetési egyensúly biztosításának a gondolata is kizárja tehát azt, hogy az állam a felosztási és kirovási rendszer mellett foglalhasson állást. A javaslat egyrészt a közgazdaság és biztosítottak terheinek egyenletességét akarja, másrészt a biztosítottak igényének feltétlen teljesítését. Az állam költségvetési egyensúlyának ebből a szempontból való feltétlen megóvását tartja szem előtt, amikor, — mint alkalmazandó biztosítási rendszert — az évi egyenlő átlagos járulékok rendszerét állapítja meg, amely mellett nemcsak az összes jelenben belépő, hanem a jövőben belépő biztosítottak biztosítási szolgáltatásai is teljesíthetők lesznek. 2*
