Képviselőházi irományok, 1927. X. kötet • 520-II. sz.

Irományszámok - 1927-520. Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosítás törvényjavaslatának biztosítás-technikai indokolása

98 kenthető, azonban ez csak bizonyos határig történhetik. Erre utal egyébként az a körülmény is, hogy az 1906—1910. időszakokra vonatkozó egy-egy biztosítottra eső betegségi napok száma több, mint a megelőző időszakban. A betegségben eltöltött időnek a várakozási időbe való beszámításával figyelembe véve Németországban az egy-egy évben eltöltött munkahetek számára vonatkozó tapasztalatokat a fórfibiztosítottaknál átlagban 42*5 volna az évi járulókhetek száma, női biztosítottaknál 38*5. Vagyis a várakozási idő a férfibiztosítottaknál átlagban 4 és 5 év között volna, női biztosítottaknál pedig első megközelítésben 5 év. A biztonsági szempontok szükségessé teszik, hogy a kötelezettségek megállapítása szempontjából a várakozási időt túl alacsonyra ne vegyük. Minthogy ezek a tapasztalatok más viszonyok között vannak megállapítva, a várakozási időt az összes biztosítottakra 4 évnek vesszük. A biztosítástechnikai alapmennyiségeknek a munkabérszámokkal való kapcsolatánál figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a javaslat rendelkezései szerint az öregségi járadékos továbbra is biztosításra kötelezett foglalkozásban maradhat és az ebben a foglalkozásban eltöltött további járulékhetekkel járadókpótlékra szerez igényt. (51. §.) Nincsenek arra nézve tapasztalatok, — különösen Magyarországon — hogy általában véve a javaslat rendelkezésének mi lesz a gyakorlati következménye. Németországban a háború előtt eszközöltek megállapításokat arra nézve, hogy az öregségi járadék feltótlen életkorának elérésekor a biztosítottak közül hányan maradnak benn a biztosításra kötelezett foglalkozásban. Ezek a tapasztalatok azonban már csak azért sem lehetnek mérvadók, mert a német biztosítási törvény rendelkezései az öregségi járadék élvezését kizárták arra az esetre, ha valaki továbbra is biztosításra kötelezett foglalkozásban maradt. Ugyanilyen értelemben intézkedik a cseh törvény. A javaslat azon rendelkezésének, hogy az öregségi járadék élvezése nem összeférhetetlen azzal, hogy a járadékos továbbra is a biztosításra kötelezett foglalkozásban marad, egész bizonyosan más hatása lesz, mint ahogy a német megfigyelések a biztosítási foglalkozásban való bennmaradásra ezt mutatják. "Viszont nem lehet most már ebbői azt következtetni, hogy az összes öregségi járadékosok bennmaradnak a biztosításra kötelezett foglalkozásban. Számításainkat keresztülvittük egyrészt azzal a feltevéssel, hogy minden öregségi járadékos kiválik a biztosításra kötelezett foglalkozásból, másrészt azzal a feltevéssel, hogy minden öregségi járadékos bennmarad a biztosításra kötelezett foglalkozásban. Ennek a két feltevésnek megfelelően a biztosítástechnikai alapmennyiségeknek a munkabérszámokkal való kapcsolatánál a javaslatnak erre a rendelkezésére oly módon voltunk tekintettel, hogy a munkabérszámokkal kombinált biztosítástechnikai alapmennyiségeket egyszer a féltétlen öregségi járadéknak megfelelő életkorig vettük és egyszer az aktivitás egész idejére úgy, amint ezt az aktívok kiválási sora mutatja. A javaslat ugyan a rokkantjáradékos részére is lehetségessé teszi a járadékpótlék megszerzését. Ennek a jelentősége gyakorlatilag oly csekély, hogy számításaimnál erre nézve még feltevéseket sem alkalmaztunk. A 80—83. táblázatokban foglalt, a munkabérszámokkal való kombinációkon kívül az öregségi járadék kiszámításánál figyelembe jövő biztosítástechnikai alapmennyiségeket is a feltétlen öregségi járadékhoz tartozó elért életkornak megfelelő munkabérszámmal kellett kapcsolatba hoznunk, amely