Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-498. Törvényjavaslat az 1928/29. évi állami költségvetésről

538 498. szám illetőleg a nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak ellátási díjait az állam pénzügyi helyzetéhez képest 1927. évi november hó l.-jétől számított hatállyal az 1927. évi 9.000/M. E. számú rendeletével felemelte. Az illetményemelés a magasabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselőknél 10°/oot, az alacsonyabb fizetési osztályokba tartozó tisztviselőknél, valamint az összes egyéb alkalmazottaknál pedig 15°/o-ot tett ki. Az említett időponttól a kormány azoknak a nyugdíjasoknak, özvegyeknek ós árváknak ellátási díjait is 10°/o-kal felemelte, akik az 1925. évi július hó l.-jétől, vagy egy későbbi időponttól kezdve ellátási díjaik felemelésében nem részesültek. A lakbérek általános emelkedése folytán a kormány a tényleges szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak, valamint a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzeit is az általános emelkedésnek megfelelő mérvben felemelte. Ezeknek az intézkedéseknek jóváhagyására vonatkozik e törvényszakasznak (í) bekezdése. A (2) bekezdés a rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek nyugdíjba beszámítható javadalmazásának újabb szabályozását célozza akkép, hogy az eddigi két fizetési fokozat helyett három fizetési fokozat állapíttassék meg és a legalacsonyabb fizetési fokozat az V. fizetési osztály magasabb és a IV. fizetési osztály alacsonyabb fizetési fokozata közé essék. Megjegyzem, hogy a rendkívüli követek és meghatalmazott miniszterek állásai nem tartoznak fizetési osztályokba és külföldi szolgálatuk tartama alatt a belfölditől eltérő fizetésben részesülnek, e rendezésnek tehát főleg a nyugdíj mérve szempontjából van jelentősége, mert az a belföldi fizetés alapján nyer megállapítást. A 11. §-hoz. Egyes esetekben elkerülhetetlen, hogy állami ingatlanok értékesíttessenek főképen oly célból, hogy a céljaiknak már meg nem felelő ingatlanok értékesítése útján az állam oly ingatlanok tulajdonába jusson, amelyek állami célok elérésének biztosítására szükségesek. E szakasz (1) bekezdésében az 1925: XI. t.-c. 8. §-ának megalkotása óta történt ilyen — általában csekélyebb jelentőségű — elidegenítésekhez kéri a kormány a törvényhozás jóváhagyását. E szakasz (2) bekezdése egy a gödöllői állami és koronauradalmi erdőigazgatóság kezelése alatt álló leányfalui erdőnek a szent korona tulajdonául bejegyzett erdővel való cseréjére vonatkozik, amely csere — összefüggő területek összekapcsolását célozván — úgy a koronauradalom, mint a kincstár érdekében állott. A 12. §-hos. A városi rendőrségnek a közbiztonsági szolgálat hatékonyabbá tétele érdekében az 1919. évben törtónt államosítása az államkincstárra tetemes költségeket hárított. Minthogy ezek a költségek az államháztartást súlyosan terhelik, elkerülhetetlen, hogy az egyes törvényhatósági és rendezett tanácsú városok a közbiztonságuk érdekében felmerülő kiadásokhoz szintén hozzájáruljanak úgy, amint azt annak idején, amikor még csak Budapesten volt állami rendőrség, Budapest székesfővárossal szemben a Budapest-fővárosi rendőrségről szóló 1881 : XXI. t.-c. 53. §-a megállapította. A hozzájárulásnak az egyes törvényhatósági és rendezett tanácsú városokra eső összege a belügyminiszter által az illető városok vagyoni helyzetének és a közszolgáltatási bevételeknek figyelembe vételével fog megállapíttatni. Az összes hozzájárulások egy-egy évi összege a m. kir. állami rendőrség egy-egy évi költségeinek 20%-át nem fogja meghaladni, ami minden esetre csak csekély ellenértékét képezi azoknak az előnyöknek, amelyekben a városoknak a m. kir. állami rendőrség működése folytán részük van.