Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-475. Törvényjavaslat a Szent Korona és a koronázási jelvények gondviseléséről

475. szám. 439 gelni és e mérlegelés eredményeképen azokhoz a 2. §. szerint vagy alkalmazkodni, vagy pedig amennyiben a 3. §. szerint kellene eljárniok, a kiegyenlíthetetlenül vitássá vált kérdésben az országgyűlés döntését kérni. Hogy a miniszterelnök csak a valóban indokolt szükség esetében avatkozzék a koronaőri tennivalók körébe s hogy az országgyűlés a maga ellenőrző alkotmányos szerepét betölthesse, szükséges volt az utolsó bekezdésben annak a kimondása, hogy a miniszterelnök, minden egyes esetben, közvetlenül tett intézkedéseiről jelentést tartozik tenni az országgyűlésnek. A 3. §-hoz. Nehogy a koronaőrök részére a 3. §.-ban biztosított jog alkalmat adjon esetleg jelentéktelenebb kérdésekben is arra, hogy a koronaőrök ós a miniszterelnök között vita keletkezzék, a javaslat 3. §-a a koronaőrök alkalmazkodásának megtagadását a valóban súlyos aggályok eseteire korlátozza, vagyis azokra az esetekre, amikor számukra a miniszterelnök felhívásának teljesítése és a miniszterelnöki intézkedés hatályosulásának előmozdítása lelkiismereti kényszert jelent. A 3. §. második bekezdésében az országgyűlés vitadöntő szerepének felállítása alkotmányunk és a Szent Korona tanának elvei alapján önként kínálkozott. E bekezdésnek egyébként biztosítéki jellege is van és a koronaőrök ezt az utat csak az eredménytelen kiegyenlítés megkísérlése után választhatják, vagy akkor, amidőn felszólalásukra — veszélyes halogatás nélkül — már mód nem volna. A 3. §. harmadik bekezdésében foglalt javaslatot egyrészt a Szent Korona biztonságának mindenekfelett álló érdeke, másrészt az. elhamarkodott végrehajtásból származó veszedelmek lehető elkerülése indokolja, nem is szólva arról a jogosult feltevésről, hogy a politikai élettől távolabb álló koronaőrt bizonyára hivatala főcéljának tárgyi érdekei kellett, hogy indítsák az országgyűlés döntésének a kieszközlésére. A 4. §. azért javasolja azt a rendelkezést, hogy a megüresedett koronaőri állást haladéktalanul be kell tölteni, mert ilyen rendelkezést tartalmazó törvényes szabásunk ezidőszerint nincs. Már pedig a koronaőrzés folytonosságához fűződő közérdekek szempontjából elsőrendű követelmény, hogy ennek az országos tisztségnek betöltése halasztást ne szenvedjen. A javasolt rendelkezésnek garanciális jellege is van. A betöltés módja, személyi kellékei stb. iránt javaslatot tenni nem kellett, mert azokat törvényeink (1500 : XXIIL, 1608 kor. e. IV., 1715 : XXXVIII- t.-cikkek) és az évszázadokon keresztül akadálytalanul érvényesült szokás megfelelően szabályozzák. Az 5. §. behatóbb indokolásra nem szorul. A koronaőrök rendszerint egymásközött váltakozva látták el eddig is tisztüket, amint ez esküjüknek a sorrendre utaló kitételéből, valamint az 1655 : XLV. törvénycikk rendelkezéseiből is következik. A 6. §. az 1655 : XLV. törvénycikk amaz elavult rendelkezésének hatályonkívül helyezését, illetőleg módosítását célozza, amely szerint, legalább is egyik koronaőrnek állandóan a Szent Korona mellett kell maradnia, tehát laknia, illetőleg tartózkodnia. A törvény elavult rendelkezésének fenntartása feleslegesnek látszik ma, amikor a fejlett közlekedési, valamint egyéb technikai eszközök felhasználásával a koronaőrök a Szent Korona őrzési helyével könnyen érintkezésbe léphetnek. Felmerülhetnek azonban körülmények, ^amelyek a koronaőrnek a koronázási jelvények közelében tartózkodását mégis mellőzhetetlenné teszik. Ilyenek elsősorban a fenyegető veszély vagy egyéb szükség esetei, amelyek fennforgását a koronaőr legtöbbször maga is megítélheti. Miután azonban