Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-474. Törvényjavaslat a múzeum-, levéltár- és könyvtárügy némely kérdéseinek rendezéséről

424. szám. 423 fosztott lelőterületek — aminők pl. Ószőny, Pentele, Tószeg stb.— rneg^ határozott időre való kisajátításának lehetővé tételét és a múzeumok ásatási jogának kimondását, valamint a magánásatásoknak engedélyhez kötését. A Tanács ellenőrzési joga a szakszerű lebonyolítás és első leltárszerű feldolgozás ellenőrzésóig terjed. E rendelkezések fedik az idézett olasz törvény rendelkezéseit. -* 20—22. §. Az esetlegesen előkerült muzeális értékek s a kincs fogalma alá eső tárgyak ügyét jelen törvény a közgyűjtemények szempontjából szabályozza. Gondoskodni kellett a muzeális, tudományos vagy történeti szempontból jelentős lelettárgyaknak a közgyűjtemények számára azok súlyosabb megterhelése nélkül való biztosításáról, a leleteknek az országos, fővárosi és vidéki közgyűjtemények közt leendő arányos szétosztásának elvszerű megállapítását a végrehajtási utasításra tartva fenn. Ezért a bejelentési kötelezettséget kivétel nélkül minden leletre meg kellett állapítani. Bárelvileg helyesebb volna a megváltási jog kimondásával a közgyűjteményeknek a leletek megvásárlását megfelelő javadalom rendelkezésre bocsátásával lehetővé tenni, jelen pénzügyi helyzetünkben a találót és a földtulajdonost a muzeális értékű lelet beszolgáltatása után a régi rendeleteken alapuló eddigi hányad, együttesen a kétharmadrész érték élvezetére kellett korlátozni. Az olasz törvény 18, §-a e tekintetben is szigorúbb, csupán a lelt tárgy feleértékét biztosítja a földtulajdonosuak. A lelet bejelentésének határidejét, szemben az olasz és osztrák törvények egy napjával, három napban állapítjuk meg s az egyszerűbb ós közvetlenebb lebonyolítás végett hely adatott a Magyar Nemzeti Múzeumnál leendő közvetlen bejelentésnek is. 23. §. A muzeális értékek hathatós védelmének szempontjai szükségessé teszik a közgyűjtemények anyagára vonatkozóan az eladás, csere ós ajándékozás fokozottabb ellenőrzését. 24. §. Az Ingó műemlékek, azaz a tudományos, művészeti, történeti, vagy közművelődési szempontból jelentős anyagot tartalmazó gyűjtemények tárgyai, továbbá minden más • történeti, művészeti, vagy muzeális jelentőségű ingóság nyilvántartását — más államok hasonló rendelkezéseinek (Legge No. 364. 1909. 3—4, ,7. §§.; porosz Gesetzentwurf zum Schutze der Denkmale 1927, 9—10 §§. ; osztrák Denkmalschutzgesetz 1923, 1, .6, 7 §§.) és az 1881 : XXXIX. t.-c. az ingatlan műemlékekre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően — az állami védelem szempontjából tudományos, művészeti, ~ történelmi és művelődési szempontból fontos nemzeti kultúrértékeinek állandó és folytonos pusztulása, szétszóródása teszi szükségessé. A 7. §. szellemében kimondott állami védelem a magántulajdon korlátlan élvezetét csak az esetben korlátozza, ha a tulajdonos figyelmeztetés ellenére sem hajlandó e tárgyak pusztulását megakadályozni s ezáltal a nemzetnek érzékeny kárt okoz. A korlátlan kisajátítást is megengedő olasz törvénnyel (Legge 7. §.) szemben óvintézkedésül az ideiglenes állami felügyelet illetőleg őrizetbevétel biztosítása is elegendőnek mutatkozik, miután a kisajátítás csak akkor lehet helyénvaló, ha a tulajdonos a műtárgyat, illetőleg gyűjteményt elidegeníti, tehát saját "elhatározásából megválik tőlük, vagy ha külföldre akarja azokat szállítani (v. ö. 25—26. §§.). A tulajdonosok jogorvoslata tekintetében a ,7. §. megfelelő intézkedéseit kellett per analogiam alkalmazni. 25. §. Affi eladásra kerülő gyűjtemények és tárgyak elővásárlási jogának a közgyűjtemények számára —• hasonló olasz (Legge Nra. 364/1909. 6., 6. §§.) és