Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-474. Törvényjavaslat a múzeum-, levéltár- és könyvtárügy némely kérdéseinek rendezéséről

474. szám. 415 Melléklet a 474. számú irományhoz. Indokolás „a múzeum-, levéltár- és könyvtárügy némely kérdéseinek rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. A magyar közgyűjtemények egészséges fejlődését hosszú időn át akadályózta az egységesen elgondolt, céltudatos kultúrpolitikai programmnak és a tervszerű központi irányításnak hiánya. Múzeumaink és könyvtáraink fejlődése, gyarapításuk iránya legtöbbször csak az időszerinti vezető, vidéken egy-egy lelkes magánegyén vagy társadalmi csoport felfogásától függött. Vezetésükben és fejlesztésükben sokszor egészen szűklátkörű partikuláris, sőt egyéni szempontok érvényesültek. Ez egyéni vagy partikuláris célkitűzésekre, törekvésekre és szempontokra vezethető vissza az országos és vidéki gyűjtemények egyenetlen fejlődése, szervezeti és tudományos kérdéseknek nem egyszer ötletszerű megoldása. Ugyanez okban gyökerezik a vidéki közgyűjteményeinket jellemző tervszerütlenség, életképes intézmények sorvadása és jelentéktelen zugintézmények keletkezése, melyek csupán a túlhajtott lokálpatriotizmusnak vagy jogosulatlan egyéni ambícióknak köszönik létüket. A legújabb időben — az ú. n. Tanácsköztársaság idején tervbevett proletármúzeum gondolatának felmerülése óta — lépten-nyomon találkozunk oly muzeális tervezgetések kel, melyek meglevő intézmények, elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum anyagának megdózsmálásával és gyűjteményeink megcsonkításával, kutatási és ásatási jogok megcsorbításával kívánnak új, speciális szak- vagy emlékmúzeumokat létesíteni A fővárosban és á vidéken, valósággal fel burjánzanak ezek a tudományos és közművelődési szempontból egyaránt meddő, mert gyökértelen és rendszertelen tervezgetések. Országos közgyűjteményeink valóságos védelmi harcot kénytelenek ë törekvésekkel vívni, melyek nem egyszer félrevezetett komoly fórumok, törvényhatóságok, városok és nagy intézmények vezetői által is felkaroltatnak. Á céltudatos központi irányítás hiánya vezetett a gyűjtési körök szabályozatlanságára s ennek nyomán a különböző országos intézetek, — így pl. a Nemzeti Múzeum Régiségtára, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzitár vagy pL az Egyetemi Könyvtár ós az Országos Széchenyi Könyvtár — valamint az országos és vidéki s az egymáshoz közelfekvő vidéki intézmények egymásközti súrlódásaira, versengéseire.