Képviselőházi irományok, 1927. VII. kötet • 343-499. sz.

Irományszámok - 1927-387. Törvényjavaslat az állategészségügyről

122 387. szám. szabályrendelet útján a vármegye törvényhatósága kötelezhette, addig a jelen törvényjavaslat ez utóbb említett körállatorvostartási kötelezettség megálla­pítását is a nevezett miniszterek hatáskörébe utalja. E rendelkezés felvételét mellőzhetetlenné tette a vármegyei törvényhatóságok egyrószének a körállafc­orvosi intézmény hasznos, mondhatnám nélkülözhetetlen voltának fel nem ismeréséből, másrészt a községek kedvezőtlen anyagi helyzetével indokolt, de rosszul alkalmazott takarékosságból eredő magatartása. Gyakran előfordult ugyanis, hogy a vármegyék a kellő előfeltételek birtokában lévő községeket nemcsak hogy nem kötelezték körállatorvosok tartására, hanem még az ily állások szervezésére önszántukból hajló községeket is igyekeztek meg­akadályozni szándékuk keresztülvitelében úgy, hogy még ma is vannak közigazgatási járások, melyekben a tulajdonképen felügyeletre hivatott járási m. kir. állatorvoson kívül több állatorvos nincsen. Hogy ez — csupán a rögtöni segélyt igénylő állatmegbetegedéseket véve figyelembe — az ezen vármegyék érdekelt állat birtokosaira nézve mit jelent s hogy ennek folytán mily, különben megmenthető értékek mennek évről-évre pusztulásba, további bizonyítást nem igényel, valamint az sem, hogy a következményeiben nemzet­gazdasági szempontból sem kicsinyelhető ezen káros állapot mielőbbi meg­szüntetése és rendezése elsőrendű állami érdek. De a szóbanforgó rendelkezés felvételének indokai között helyet foglal még az a törekvés is, hogy a multak tapasztalatai alapján kizárassanak az ily állások szervezésére irányuló hosszadalmas, sokszor 5 — 6 évre terjedő szabályrendeleti úton való tárgyalások, amelyek lehetetlenné teszik az állatorvos szolgálatba állítását akkor, amikor annak szükségessége éppen felmerül. Az utóbb felsorolt indokokon alapszik a törvényjavaslat szóbanforgó rendelkezésének természetes folyományát képező az a másik rendelkezés is, mely felhatalmazást ad a nevezett minisztereknek a már eddig létesített községi ós körállatorvosi állások további fenntartása vagy a szerzett jogok épségének érintése nélkül azok megszüntetése iránt intézkedhetni. Közigazgatásunk ügymenetében sok zavarra és egymással merőben ellenkező eljárás követésére szolgáltatott okot a városi, községi és körállat­orvosok, valamint az őket alkalmazó városok és községek között fennálló jogviszony teljes rendezetlensége, mely amellett, hogy hátráayos vissza­hatással volt az említett állatorvosok helyzetére, a városok és községek állategészségügyi igazgatásának sem vált előnyére. A jogbiztosság, az állategészségügyi érdekek s a méltányosság követel­ményeinek tesz eleget tehát a jelen javaslat azzal, hogy a községi (r. t. városi) és körállatorvosok jogviszonyának főbb vonatkozásait a külön minő­sítéshez kötött állásokra alkalmazott más községi tisztviselőkre nézve az 1886. évi XXII. t.c-ben megállapított szabályok szerint rendezi. A helyhatósági állatorvosok hatásköre eddig kizárólag helyi vonat­kozású, azaz "a községi (városi) önkormányzat körébe tartozó teendők ellá­tására terjedt ki; míg az országos vonatkozású, tehát állami feladatot képező állategészségügyi teendőket az 1900. évi XVII. t.-c. értelmében az állat­egészségügyrendőri hatóságok mellé beosztott állami közegek, a m kir. állat­orvosok, látták el. E rendelkezés további fenntartásáról azonban — bárha csak a lehető legszűkebb területre szorítkozva — el kell állnom, mert az időközben szerzett gyakorlati tapasztalatok arról győztek meg, hogy némely állami feladatot képező állategészségügyi teendő kifogástalan ellátása hosszabb tartamú szakértői tevékenységet igényel, aminek a jelen 'törvényjavaslat folytán amúgy is szélesbedett ügykörrel bíró s esetleg nem is helyben, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom