Képviselőházi irományok, 1927. IV. kötet • 147-160. sz.

Irományszámok - 1927-151. A zárszámadásvizsgáló bizottság jelentése a magyar államnak az 1912. évi zárszámadásáról és a m. kir. legfőbb állami számvevőszék arra vonatkozó jelentéséről

151. szám. « 39 A selyemtenyésztésnél a kedvezőtlen gubótermelés miatt 2,593.000 K-val maradt a bevétel az előirányzat mögött, A kőszénbányászatnál a széntermelés a nagyfokú munkabiány miatt csökkent s így a bevétel 1,905.000 K-val volt kevesebb az előirányzatnál. A fémkohászatnál 689.000 K-val, a mértékbitelesítés és tégy ver vizsgálatnál 238.000 K-val maradt alul a bevétel az előirányzaton. A rendkívüli kezelés kevesebb, bevételei: a beruházások céljaira szolgáló kötvények kibocsátásából 123,531.000 K a kevesebb bevétel, mert a tervezett kötvények kibocsátása elmaradt. A közös hadsereg fejlesztésére szolgáló .kölcsönből az előirányzatnál 33,124.000 K-val kevesebb a bevétel, mert a kölcsön felvétele elmaradt. A pénzverés és fémbeváltásnál az előirányzattal szemben 8,959.000 K-val kisebb az eredmény, mert az Osztrák Magyar Bank az előirányzatnál kevesebb érmét szállított be. Az ipari és kereskedelmi céloknál 900.000 K-val, az állategészségügynél 350.000 K-val kevesebb a bevétel az előirányzatnál. A főbb bevételi többletek a rendes kezelésben: A jogilletékeknól 39,843.000 K, az egyenes adóknál 34,843.000 K, az állami vasgyáraknái 28,748.000 K, az államvasutaknál 20,800.000 K, a fogyasztási adóknál 17,907.000 K, a pénzügyi tárca különféle bevételeinél 9,949.000 K, a dohányjövedóknér 8,716.000 K, a bélyegnél 4,488.000 K, az állami erdőknél 3,372.000 K, a postánál 2,406.000 K, az országos betegápolási alapnál 1,570.000 K, az állattenyésztésnél 1,405.000 K, az állami nyomdánál 1,174.000 K, a postatakarékpénztárnál 995.000 K, a lótenyésztésnél 963.000 K, a díjaknál 853.000 K, a sójövedéknél 503.000 K, a büntetéspénzek országos alapjánál 473.000 K, a budapesti egyetemi klinikáknál 398.000 K, az állami uradalmaknál 365.000 K, az aldunai hajózási hatóságnál 333.000 K, a budapesti egyetemnél 303.000 K, az előlegezések a vasúti kamatbiztosítás alapján ágazatnál 297.000 K, az országos büntető intézeteknél 218 K, a sóbányászatnál 217.000 K. A rendkívüli kezelésben: az állami előlegeknél 4,822.000 K, az államvasutaknál 4,527.000 K, az állami jószágoknál 867.000 K, a mezőgazdaság különböző ágainál 280.000 K. Kétségtelen, hogy a kormányt az államháztartás vitelében a legmesszebbmenő takarékosság vezérelte; a rendkívüli politikai viszonyok folytan a hadiszükségletek kielégítése, az államvasutak és vasgyárak üzemének emelkedése, az elemi csapásokkal sújtott lakosság helyzetének enyhítése és egyéb rendkívüli körülmények arra kény szerit ették a kormányt, hogy ezeket a halasztást nem tűrő szükségleteket, a költségvetés keretein túl, mint túlkiadásokat, illetve mint előirányzatnólküli kiadásokat haladéktalanul teljesíteni kellett s így a kormánynak nem is volt módjában az állami számvitelről szóló 1897. évi XX, t.-c. 16. §-ában foglaltaknak eleget tenni, hogy a törvényhozástól pót-, illetve rendkívüli hitelt eszközölhessen ki. Megemlítésre méltó eltérések még a költségvetéstől a törvényhozás budgetjogát érintő lótszámtúllépések; az állami számvitelről szóló törvény 33. §-a értelmében ugyanis csak olyan járandóságot szabad utalványozni, amely a jóváhagyott személyzeti és fizetési állományrendszeren alapszik. A kormány ezeket az eltéréseket alaposan megindokolta s így annak tudomásulvételének semmi akadálya nincsen. A nyugdíjakat és kegyelmi úton engedélyezett ellátásokat illetően a . legfőbb állami számvevőszék a zárszámadás egyszerűsítése céljából az enge-