Képviselőházi irományok, 1927. IV. kötet • 147-160. sz.

Irományszámok - 1927-153. A zárszámadásvizsgáló bizottság jelentése a magyar államnak az 1914. év első feléről szerkesztett zárszámadásáról és a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknek arra vonatkozó jelentéséről

153. szám. 123 A rendkívüli kezelésben, a szőllőszet és borászatnál 443.000 K, az állami jószágok és telepítésnél 302.000 K, a hajózásnál 238.000 K. A beruházási kezelésben, a kincstári birtokok és fürdőknél 237.000 K. A bizottság a következő kevesebb bevételeket állapította meg: Rendes kezelésben az államvasutaknál a kevesebb bevétel 26,967.000 K-t tett ki, ami a kedvezőtlen gazdasági helyzetnek a következménye. ' A fogyasztási és italadóknál a bevétel 6,909.000 K-val maradt az előirányzat mögött, ami a nehéz gazdasági helyzetben s a rossz szőllőtermésben leli magyarázatát. A selyemtenyésztésnél 3,360.000 K-val kevesebb volt a bevétel, aminek az az oka, hogy a gubótermés csak az óv második felében értékesíthető. A sójövedék 2,549.000 K-val eredményezett az előirányzatnál kevesebbet, "mivel kevesebb só adatott el. A pénzverés és fómbeváltásnál 1,685.000 K-val kevesebb a bevétel, mert a bolgár állam érem megrendelése miatt kevesebb pénzt vertek és kevesebb ezüstöt értékesítettek. Az állami erdőknél 894.000 K, a dohányjövedéknél 768.000 K, a fémkohászatnál 693.000 K, a ménesbirtokoknál 624.000 K, a kőszenbányászatnál 384.000 K, a postatakarékpénztárnál 269.000 K, a fém- és opálbányászatnál 202.000 K volt az igazolt ós megindokolt kevesebb bevétel. Bevételi többletek. A rendes kezelésben, egyenesadóknál 1,024.000 K, az állami vasgyárakraknál 8,472.000 K, a jogilletékeknél 300.500 K, a pénzügyi tárcát illető különféle bevételeknél 1,324.000 K, bélyegnél 1,104.000 K, posta-, távirdaós távbeszélőnél 758.000 K, díjaknál 387.000K, az állami nyomdánál 332.000 K, az állami lótenyésztésnél 303.000 K, a sótermelósnól 301.000 K, a miniszterelnökségnél 300.0000 K, az aldunai hajózásnál 294.000 K, a büntetóspénzek országos alapjánál 233.000 K. A rendkívüli kezelésben, a pénzügyi tárcánál elszámolt előlegeknél 4,980.000 K, a pénzverés és fémbeváltásnál 1,435.000 K, a földmívelésügyi miniszteri kirendeltségeknél 1,087.000 K, az államvasutaknál 888.000 K, a szőlőszet ós borászatnál 399.000 K, az elemi iskolai és óvónői képző intézeteknél 244.000 K. Kétségtelen, hogy a kormányt az államháztartás vitelében a legszigorúbb takarékosság vezette, mégis a rendkívüli viszonyok ezúttal is arra kény szeri tették, hogy halasztást nem tűrő esetekben a költségvetési hitelek keretén túl teljesítsen kiadásokat s így nem volt abban a helyzetben, hogy az 1897. évi XX. törvénycikk azon követelményének, mely szerint a törvényhozástól pót-, illetve rendkívüli bitelek engedélyezését kérje, eleget tehetett volna. A kormány tüzetesen megindokolta a tényleg előfordult túlkiadásokat ós előirányzatnólküli kiadásokat, valamint azokat az eltéréseket, amelyek az 1897. évi XX. t.-c. rendelkezéseit érintik ós a lótszámtúllépésekre vonatkoznak, úgyhogy azok tudomásvételének, a bizottság véleménye szerint, semmi akadálya nincs. A hitellekötés tekintetében, a bevezetésben szám jelzett kiadási utalványozásban 74,389.000 K a lekötött hitel, amelyet a kormány nem utalványozott, hanem 1897. évi XX. t.-c. értelmében később leendő felhasználásra fenntartott. Tekintve, hogy a kormány ezenkívül az 1912. és 1913. években szabályszerűen lekötött hitelraaradványból 9,929.000 K és 50,800.000 K-t, a 18*