Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról
79. szám. 33 kívánságok, hogy az ingójelzálogjog megállapításához ne kívántassák meg a nyilvánkönyvi bejegyzés, hanem a törvény elégedjék meg a felek megállapodásával (pactum hypothecae). Az a kívánság is felmerült, hogy az ingóságok jelzálogi lekötése helyettesítő papírok (warrant) forgalombahozatala útján történjék. A javaslat azonban a magyar forgalmi életben kevéssé használatos warrant nak általános rendszeresítését mellőzhetőnek találja annál inkább, mert olyan országokban is, ahol az ingókat helyettesítő papírok használata már régóta széles körben el van terjedve, mint Angliában, Svájcban és Franciaországban, áttértek a nyilvánkönyvi feljegyzés rendszerére. A felek puszta megállapodása viszont a javaslat álláspontja szerint nem nyújt akkora biztonságot sem a feleknek, sem a közforgalomnak, hogy a kézizálog rendszerét annak érdekében feladjuk. A hitelezőnek a puszta megállapodáson felül szüksége van oly jelekre is, amelyek alkalmasak harmadik személyek jóhiszeműségének megtörésére, azaz hogy mindenki láthassa, hogy a követelésének biztosítására szolgáló dolog el van zálogosítva. Ilyen jel — miután a helyettesítő papír alkalmazása elesik — vagy a dologra alkalmazott külső jegy vagy pedig nyilvánkönyvi feljegyzés lehet. A külső jegyet azonban igen sok ingóságra nem lehet alkalmazni, ha pedig ilyen jegyei alkalmaznak is, azt gyakran könnyű megsemmisíteni. A javaslat a 32. §-ban megengedi a feleknek, hogy a zálogtárgyon külső jegyeket is alkalmazzanak, az ingójelzálogjog általános felismerhetővé tételére azonban a nyilvánkönyvi bejegyzést tartja célszerűnek. Megjegyzendő, hogy az 1922. évi bambergi német jogászgyűlés alapos vita után ugyanerre az eredményre jutott. 47. §. Az ingójelzálogkönyv vezetését a javaslat a telekkönyvi hatóságot gyakorló kir. járásbíróságokra bízza, egyrészt azért, mert az érdekeltségek túlnyomó része ebben látott kellő garanciákat, másrészt pedig azért is, mert a telekkönyvi hatóságoknál gyakorlott nyilvántartó személyzet van r amely szakavatottan elláthatja a szükséges nyilvántartást. Kétségtelen, hogy a telekkönyvi személyzet már most is túl van terhelve munkával s így az ingójelzálogjog bevezetése személyzetszaporítást fog szükségessé tenni. Ezannál inkább indokolt, mert az ingójelzálogjog természete a beadványok azonnali feldolgozását nélkülözhetetlenné teszi. E §. nem zárja ki azt, hogy az ingójelzálogkönyvet ne a telekkönyvi iroda, hanem a járásbíróságnál szervezett külön iroda vezesse. Ez az iroda szoros kapcsolatban lehet az ingók végrehajtása tekintetében eljáró szervezettel. A második bekezdés felhatalmazza az igazságügy minisztert, hogy rendelettel állapítsa meg az ingójelzálogkönyv szerkesztésének és vezetésének e javaslatban nem rendezett szabályait. A javaslat nem kíván általánosságban utalni a telekkönyvi rendtartásra, mert az ingójelzálogi bejegyzések az intézmény lényege és a zálogtárgy természete szerint különböznek a telekkönyvi bejegyzésektől. 48. §. A javaslat az ingójelzálogkönyv teljes nyilvánosságát biztosítja, mert a nyilvánosság ellenőrzése egyik legfőbb biztosítéka az ingójelzálogjognak. A harmadik bekezdés szerint tanúsítványt lehet kérni arról is, hogy valamely ingójelzálogkönyvbe a kérelmező vagyontárgyaira nincs ingójelzálogjog bejegyezve. Ilyen bizonyítványra szüksége lehet az ingóságok tulajdonosának pl. akkor, ha dolgaira kölcsönt akar szerezni, vagy dolgaival egyébként rendelkezni óhajt. Képv. iromány. 1927—1932. III.» kötet. 5
