Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról

24 79. szám. II. Részletes indokolás. 1. Áltálában. Az általános rendelkezések az ingójelzálogjog általános fogalmát, jogrendszerbeli helyzetét és érvényesülési körét állapítják meg. Az új intézmény megjelölésére a törvényjavaslat a jogi irodalomban (pl. a polgári törvénykönyv előkészítése során és a jogászgyűlésen) évtizedek óta használt »ingójelzálogjog« elnevezést alkalmazza. Mellőzi a »lajstromzálog« elnevezést, mert lajstom alatt kimerítő felsorolást értünk (V. ö. szabadalmi lajstrom, hajólajstrom stb.) ; a javaslat ellenben nem tervezi minden ingóságnak nyilvántartását, hanem csak arra kíván alkalmat adni, hogy meghatározott ingókra jogügylettel nyilvánkönyvi bejegyzéssel kapcsolatos zálogjogot lehessen alapítani. A lajstromzálog elnevezés azért*sem találó, mert arra enged következtetni, mintha a nyilvánkönyvi bejegyzés az intézménynek egyetlen vagy döntő fontosságú jellemzője lenne, holott a javaslatban szabályozott intézmény jellegét más ismérvek is megszabják. 1. §. E ij. első bekezdése az ingójelzálogjogot, miot a polgári törvénykönyv bizottsági szövegének 589. §-ában kifejezett általános átadási (tradicionális) elv alóli kivételt határozza meg, kiemelvén azt, hogy ingójelzálogjog esetében a zálogtárgy az elzálogosító birtokában marad. Ezzel szemben a javaslat már itt kiemeli az ingójelzálogjog által nyújtott legfőbb magánjogi biztosítékokat. Az első bekezdésből az is kitűnik, hogy a javaslat a zálogjognak jogügylettel alapításával foglalkozik. A bírói határozaton alapuló végrehajtási jekálogjog a jogügyleti zálogjogtól nemcsak gazdasági jelentőség, hanem jogi jelleg és jogrendszerbeli helyzet tekintetében is lényegesen különbözik. Ehhez képest a javaslat elejti a jogirodalomban felmerült indítványt, hogy a tárgyalt intézmény a végrehajtási zálogjog kiterjesztése gyanánt valósíttassék meg, mert ez az intézménnyel szemben idegenkedést váltana ki, továbbá fogalomzavarra és rendszerbeli zavarra vezetne. E §. második bekezdése az ott megjelölt kivételekkel az ingó dolgot terhelő (kézi) zálogjognak szabályait az iogójelzálogjogra is alkalmazandóknak mondja ki, mert a javaslat nem kodifikálja kimerítően az ingózálogra vonatkozó szabályokat, hanem ezeket csak annyiban illeszti rendszerébe, amennyiben ez az ingójelzálogjog különleges jellege miatt vagy az ingó (kézi) zálog törvényi szabályozatlanságára tekintettel múlhatatlanul szükséges. 2. §. Az ingójelzálogjog tárgyainak meghatározása alapvető fontosságú feladat. Az ingójelzálogjogot alkalmazó valamennyi külföldi állam korlátozta a zálogul leköthető tárgyak körét, mert beláthatatlanok az új intézmény általános kiterjesztésének következményei. Azt tartják, hogy pl. a nyiit üzletben levő változó kereskedelmi készlet elzálogosítása tönkretenné a kereskedelemben most nélkülözhetetlen bizományi ügyletet. A csekély értékű háztartási ingóságoknak jelzálogjoggal terhelése az egyéni háztartások könnyelmű eladósítására vezetne. A nagy tömegben elzálogosított tárgyak zálogjellegének felismerhetetlensége folytán forgalmi zavar és számtalan per támadna. Igen sok zálogtárgy jelzálogjogának nyilvántartása lehetetlen feladat elé állítaná a nyilvántartó hatóságot. — Mindezek az okok szükségessé teszik a zálogrj ajhalmazható tárgyak körének korlátozását.