Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról
79. szám. 15 ideiglenes legeltetésre hajtott állatok járlatára pedig feljegyzi az elzálogosítás tényét. A zálogtárgyból való kielégítés a törvény rendes útján történik. •Nagyjelentőségű újítása az 1917. évi rendeletnek, hogy az állatjelzálog•joggal biztosított követelést nem szabad kezességgel, szavatossággal vagy más hasonló kikötésekkel biztosítani. E tilalommal azt akarták elérni, hogy a vásárolt állatot elzálogosító gazdákat mentesítsék a kezesként fellépő állatkereskedők gyámkodása alól Ez a tilalom azonban egyes pénzintézeteket elriasztott az állatzálogkölcsön-üzlettől, mert ez intézetek nagyobb biztosítékot láttak a személy szerint érdekelt kezesek ellenőrzésében, mint az ennek helyébe tett körülményes és költséges hatósági felügyeletben. A svájci földmívesszövetségnek 1924. évben kiadott »Die Viehverpfändung« című 76. számú kiadványából kitűnik, hogy az állatjelzálog intézménye Zürich, Freiburg, Thurgau, Waadt, St. Gallen, Aargau és Luzern kantonokban még az 1917. évi szabályozás hibái ellenére is virágzik, tehát ügyes alkalmazással életképes. Az állatzálog főként a termelés fejlesztését előmozdító üzemi és feljavítási hitelek szerzésére szolgál, e mellett elemi csapások és válságok idején gyors segítség szerzésének alkalmas eszköze. Ha némely bank idegenkedik is tőle, ezt inkább a jogi szabályozás hibái okozzák, mint az intézmény lényege, amelyet még a tartózkodók is »nélkülözhetetlen rossznak« mondanak. Az állatzálog több kantonban annyira meggyökeresedett és annyi haszonnal jár, hogy megszüntetése a földmívesszövetség véleménye szerint helyenként katasztrófára vezetne. Az évenként folyósított állatzálogkölcsönök összege 11—18 millió frank. Az ingatlan tartozékok telekkönyvezése tárgyában a svájci polgári törvénykönyv 805. §-ának rendelkezései folytán tovább is hatályban maradtak az 1881. évi kötelmi törvény 211. §-a alapján kibocsátott kantoni törvények, mint a berni 1904. március 13-i, a tessini 1904. május 9-i és a valaisi 1905. május 17-i törvények, amelyek élteimében a kereskedelmi vagy ipari üzem területére és épületeire szerzett jelzálogjog kiterjeszthető az üzem kihasználására szánt, ingatlan tartozéknak tekintendő ingóságokra, mint gépekre és szállodai felszerelésre. Ez ingóságokról külön jegyzéket kell készíteni. A jegyzéket az ingóságok rendeltetésének megjelölésével a hitelező és az adós aláírják és két példányban a szerződési okirattal együtt a helyhatósági elöljáróságnál teszik le. A telekkönyvbe a zálogtárgyaknak csupán összesített becsértékét jegyzik be. A leltár egyes tárgyai újakkal kicserélhetők ; az új tárgyak a telekkönyvi bejegyzéstől kezdve a zálog sorsát osztják. Az elzálogosított ingóságok lejegyzése csak a hitelező beleegyezésével történhetik. Belgiumban a mezőgazdasági kölcsönökről szóló 1884. április 15-iki törvény elsősorban a belga Altalános Takarék- és Nyugdíjpénztár kölcsöneinek biztosítására rendszeresített ingó jelzálogjogot (e kölcsönök teltételeit a pénzügyminiszter hagyja jóvá). E mellett a törvényben rendszeresített zálogjoggal biztosítani lehet a haszonbérbeadó által bérlőjének nyújtott kölcsönöket is. A kölcsönszerződésben ama dolgok összeségére lehet zálogjogi elsőbbséget szerezni, amelyekre a haszonbórbeadónak törvényes zálogjoga van. A szerződésben meg kell jelölni az illető tárgyak jellegét és becsértékét. A megszerzett zálogjogot egy külön erre szolgáló nyilvános közlajstromba kell bejegyezni. A bejegyzést a tanya helye szerint illetékes lajstromhivatal lapszámozott zálogkönyvben eszközli. A kölcsönszerződésről szóló okiratot a bejegyzés megtörténtének feljegyzése után vissza kell adni a hitelezőnek. A követelés
