Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-130. Törvényjavaslat a Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal 1926. évi július hó 24-én kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről

130. szám. 245 Melléklet a 130. számú irományhoz. Indokolás „az 1926. évi július hó 24-én Belgrádban a Magyar Királyság és a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága között kötött kereskedelmi szerződés becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Kereskedelempolitikai viszonyunk a. Szerb-Horvát-Szlovén Királysággal jelenleg csupán egynéhány ideiglenes jellegű megállapodással van szabályozva. Ezek közül elsősorban az 1924. évi iúnius hó 23-i diplomáciai jegyzékváltás bír fontossággal, mely szerint a két ország biztosítja egymásnak azt, hogy áruikat kölcsönösen a mindenkori legalacsonyabb vámtételek alapján fogják elvámolni. E jegyzékváltásban foglalt rendelkezéseket a m. kir. Pénzügyminiszter 1924. évi július hó 10-én kelt 90.676/1924. P. M. számú körrendeletével léptette életbe. Ugyanezen évi július hó 14-én kelt jegyzékváltás által nyert továbbá ideiglenes szabályozást a két ország területén keresztülmenő átviteli forgalom is. Ennek végrehajtását elrendeli a m. kir. Pénzügyminiszter 1924. évi július hó 17-én kelt 47.289/1924. P. M. számú rendelete. Egyidejűleg, szintén jegyzékváltás útján, kötelezettséget vállalt mindkét állam arra nézve is, hogy egybehangzó autonóm rendeletek útján ideiglenesen szabályozzák az egymásközötti állatforgalmat is, minek « megfelelően a m. kir. Földmívelésügyi Miniszter ezen megállapodás végrehajtásaképpen kiadta az 1924. évi július hó 20-án kelt 27.962/IIL—1924. F. M. számú, 28.152/IIL—1924. F. M. és 28.153/IIL—1924. F. M. számú rendeleteit, melyek a két állam közötti állatforgalmat szabályozzák. Végül szintén 1924. évi július hó 14-én Íratott alá egy ideiglenes megállapodás az úgynevezett határszéli kettősbirtokok gazdasági megművelésének megkönnyítése érdekében. E megállapodás a m. kir. Pénzügyminiszter 1924. évi szeptember hó 4-én kelt 100.714/1924 P. M. számú rendeletével lett közzétéve. E négy megállapodás elősegítette ugyan bizonyos mértékben azt, hogy a két állam közötti gazdasági forgalom rendes mederbe kerüljön, de egyrészt ideiglenes jellegük, másrészt szűk tartalmuk az egyébként igen tág kérdéskomplexumnak végleges és részleteire kiterjedő szabályozását kívánatossá tette. Sok oly kérdés merült fel mind nagyobb számban, mely azemlített megállapodás alapjá,n nem volt elrendezhető, igy például a közieke-