Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-79. Törvényjavaslat az ingójelzálogjogról

12 79. szám. Melléklet a 79. számú irományhoz. Indokolás „az ingójelzálogjogról" szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. I. Magánjogunk általános szabálya szerint ingó dolgon zálogjog megalapításához szükséges az is, hogy a tulajdonos a dolgot a hitelezőnek birtokába adja. Ez a szabály a forgalmi élet szükségleteit nem elégíti ki. Nagyszámban vannak ingó dolgok, amelyek értéküknél fogva a záloghitel alkalmas tárgyai lehetnének, de amelyeket a tulajdonos kézizálogul nem adhat át a hitelezőnek, mert azokra gazdálkodásának folytatásához, hivatásának betöltéséhez szüksége van. Pontos közérdek az, hogy a tulajdonos ezeket a dolgokat kedvezőbb feltételeket biztosító záloghitel alapjául felhasználhassa. Ezt az érdeket már egyes régi jogok, így a régi magyar jog is igyekezett kielégítem ; csupán az 1840 : XXI. t.-c. 6. §-a tiltotta meg azt, hogy »ingó javakra be táblázást intézni vagy az ingatlanokra történt betábláz ásnak erejét ingókra is kiterjeszteni« lehessen. Az osztrák polgári törvénykönyv 452. §-a értelmében jelekkel történhetik olyan dolgok elzálogosítása, amelyeknek kózről-kézre átadása nem lehetséges. Angliában és Svájcban már a XIX. század első felében elterjedt szokás volt egyes ingóságokat a forgalomban jegyekkel (bilis of Sale, warrant) helyettesíteni és az illető dolgokat a jegyek átadása útján elzálogosítani. Az ingókat helyettesítő jegyekről helyenként közhitelű jegyzéket is vezettek. A XIX. század közepe óta mind több állam rendszeresítette az ingóságoknak az ingatlantól független jelzálogi lekötését. így Angolországon és Svájcon felül Belgium, Olaszország, a cári Oroszország, Románia, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Hollandia, Dánia, Svédország és legújabban Németország is. De bármily régóta és bármily sok országban ismeretes is az ingók jelzálogi lekötése, mégis minden államban más más az intézmény berendezése s mindenütt különböző annak alkalmazási köre és gyakorlati sikere is. Minthogy e szerint az ingójelzálogjog nem olyan egységesen kifejlett intézmény, amelyet külföldi törvényekből biztos sikerrel recipiálni lehetne, a magyar jogrendszerben pedig még teljesen új kiépítésre vár, szükségesnek látom az ingójelzálogjogra vonatkozó külföldi joganyagot részletesen ismertetni. II. Angolországban az ingó jelzálogjogot a Bilis of Sale-törvények szabályozták. Bilis of Sale elnevezéssel általában az ingó vagyon forgalmát köz-