Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-108. A képviselőház külügyi bizottságának jelentése a Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának módosításáról szóló, még ki nem hirdetett törvény, valamint az arra vonatkozó 56. számú kormányzói kézirat tárgyában

130 108. szám. úgy látszott, hogy noha az 1920. évi XVII. t.-oikk 1. §-ának második bekezdése nem illik rá szószerint a most tárgyalt konkrét esetre, nem illik rá azért, mert a kormányzói kézirat nem az országgyűléshez intéztetett, hanem még a nemzetgyűléshez, ez a törvényhely analógia útján alkalmaz­ható volna a jelen konkrét esetben is. És pedig annál inkább, mert a kormányzó már mintegy öt hónappal a nemzetgyűlés feloszlatása előtt konszummálta tör vény visszaküldési jogát és így azt az időközben a nemzet­gyűlés helyébe lépett országgyűléssel szemben nem vehette újból alkalmazásba. Szemben áll azonban ezzel az okfejtéssel az a másik szintén jogosultnak látszó felfogás, hogy az 1920. évi XVII. törvénycikk 1. §-ának második bekez­désében foglalt rendelkezés kivétel jellegével bír azon általános szabállyal szemben, hogy az új törvényhozó testület nem folytatója a régi törvényhozó testület által befejezetlenül hagyott eljárásoknak, már pedig a kivételt csak szorosan szabad magyarázni, így tehát az ilyen kivételes jellegű törvény­helyet nem lehetne kiterjesztő értelemban alkalmazni. Minthogy tehát a tör­vény rendelkezése által szabályozott eset a jelen konkrét esetet nem fedi teljesen, ennélfogva e felfogás szerint nem volna szabad ezt a törvényhelyet a jelen konkrét esetre alkalmazásba venni. Ezen felfogás szerint a jelen országgyűlésnek nem hivatása ezt a befe­jezetlen ügyet tovább folytatni, hanem azt a maga befej ezetlenségében kell hagyni. Minthogy azonban még azok is, akik ebben a felfogásban osztoznak, érdemben azt a megoldást tartják kívánatosnak, amelyre a kormányzói kézirat reá utal, az érdemi és alaki szempontok összeegyeztethetők volnának oly módon, ha a nemzetgyűlés által be nem fejezett ügy végleges abban­hagyása mellett, a képviselőház utasítaná a kormányt, hogy a nemzetek szövetségének második közgyűlése által az egysségokmányon tett módo­sítások közül csak a már hatályba lépett módosításokat foglalja törvényja­vaslatba s ezt a törvényjavaslatot sürgősen terjessze be alkotmányos tárgyalás végett. Az új törvényjavaslat azután az országgyűlés által minden nehézség nélkül törvény erejére volna emelhető, amely törvényt Magyarország kor­mányzója bizonyára akadálytalanul ellátná kihirdetési záradékkal és intéz­kednék annak kihirdetése iránt. Ekkép a most fennforgó vitás kérdés köz­megelégedésre volna elintézhető, holott tagadhatatlan, hogy a nemzetgyű­léshez intézett kormányzói kéziratnak az országgyűlés által való tárgyalása közjogilag aggályos, sőt kiindulópontjává válhat nem kívánatos prece­denseknek is. A Képviselőház megítélése alá tartozik, hogy kívánja-e honorálni a felmerült közjogi aggályt vagy attól eltekintő? Kelt Budapesten, a képviselőház külügyi bizottságának 1927. évi március hó 23-án tartott üléséből. Pekár Gyula s. k. } Lukács György s. k. f a külügyi bizottság elnöke. a külügyi bizottság előadója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom