Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-86. Törvényjavaslat a záloglevelek és az 1897:XXXII. t.-c. hatálya alá artozó kötvények biztosítására vonatkozó jogszabályok módosításáról és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált intézkedésekről
104 86. szám. elegendőnek kell tehát lennie arra, hogy a kérdéses alapok létesítésére vonatkozó kötelezettséghez fűződő célzatokat már megvalósíthassa, de amely másrészt még sem lehet nagyobb annál, mint aminőt az intézetek egyéb üzletágaik zavartalan vitelének veszélyeztetése nélkül vagyonukból külön erre a célra lekötni még képesek. Sok szempont szólt volna a mellett, hogy legalább 500.000 pengő legyen az az összeg, melyben ezt az alsó határt megállapítani kellene. A javaslat azonban a fennforgó összes körülmények mérlegelésével a záloglevelek külön biztosítására rendelt alapok legkisebb összegét 200.000 pengőben kívánja meghatározni, mindamellett abból a célból, hogy ezek az alapok mielőbb felnőveltessenek 600.000 pengőre, a javaslat mintegy korrektívumként kimondja azt, hogy az alap egészen addig, amíg az az 600.000 pengőt el nem éri, az illető intézet forgalomban lévő záloglevelei össznévértekének 10%-ánál kisebb nem lehet. Az 500.000 pengő elérése utáni időre azonban a javaslat már érvényben kívánja tartani azt a jelenlegi rendszert, mely szerint az alapnak az illető intézet forgalomban lévő záloglevelei Össznévértékónek 57o-át kell legalább kitennie, ami egyben azt jelenti, hogy az intézetnek attól kezdve, amikor az általa kibocsátott záloglevelek össznóvértéke az 5,000.000 pengőt már elérte, egészen addig, amíg ezeknek össznévértéke a 10,000.000 pengőn alul marad, az alap nagyságát nem kell növelnie. (1. §.) Az előzőkben előadott indokok folytán szükségessé válik az irányban is 'rendelkezni, hogy a Magyar Földhitelintézet vízszabályozási és talajjavítási zálogleveleire és ezek biztosítékaira nézve a régi és az újabb kibocsátások tekintetében az elkülönítés szintén végrehajtassék. Minthogy ezeknél a zálogleveleknél a vízrendezési- illetőleg a vízhasználatra alakult társulatoknak nyújtott kölcsönök képezik a kibocsátás alapját s így a különbség megvonása nem fűződhetik a kölcsönkövetelés telekkönyvi bejegyzésének mozzanatához, a javaslat ezeknél a zálogleveleknél a kölcsönök engedélyezésére vonatkozó jogügyletek létrejöttének időpontját teszi meg az elkülönítés alapjául. (2. S.) Ugyancsak teljes mértékben fennforognak az elkülönítés indokai az 1897: XXXII. t.-c. hatálya alá tartozó kötvényekre, valamint e kötvények biztosítókaira való vonatkozásban is. A javaslat ezekre a kötvényekre nézve is 1925. évi január hó 1. napját teszi meg az elkülönítés fordulónapjául. Itt reá kell még mutatnom arra, hogy a javaslat azokkal az intézetekkel szemben, amelyek a kötvények kibocsátásánál az 1897: XXXII. t.-c. 2. §-ában meghatározott valamennyi kibocsátási alapot, vagy az ugyanazon §. 1. pontjában meghatározott kibocsátási alapok valamelyikét s ezenkívül ugyanazon §. 2. pontjában meghatározott valamely kibocsátási alapot is igénybe veszik, az újonnan létesítendő külön biztosítási alap nagyságát az 1897 : XXXII. t.-c. 8. §-ában foglalt rendelkezésekhez hasonlóan az alap legkisebb mértéke gyanánt meghatározott összegnek ugyancsak a kétszeresében állapítja meg. (3. §.) A javaslatnak az új kibocsátású záloglevelek és kötvények külön biztosítási alapjainak elhelyezésére vonatkozó rendelkezései nagyjában megfelelnek az 1876: XXXVI. t-c. és az 1897: XXXII. t.-c. hasonló rendelkezéseinek. A mutatkozó jelentéktelen eltérések az időközben megváltozott viszonyokban lelik magyarázatukat. A javaslatban mindamellett két lényeges eltérés van az eddigi hasonló rendelkezésektől. Nevezetesen a javaslat az elhelyezésre alkalmas értékek közé felveszi a Magyar Nemzeti Bank részvényeit, ezenkívül pedig lehetővé
