Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.
Irományszámok - 1927-86. Törvényjavaslat a záloglevelek és az 1897:XXXII. t.-c. hatálya alá artozó kötvények biztosítására vonatkozó jogszabályok módosításáról és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált intézkedésekről
102 86. szám. Melléklet a 86. számú irományhoz. Indokolás „a záloglevelek és az 1897:XXXIL t.-c. hatálya alá tartozó kötvények biztosítására vonatkozó jogszabályok módosításáról és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált intézkedésekről" szóló törvényjavaslathoz. A záloglevelek biztosításáról szóló 1876:XXXVL t.-c. rendelkezései egyrészt meghatározták azokat az alapokat, amelyeken az intézetek jelzálogos kölcsönöket engedélyezhetnek s zálogleveleket bocsáthatnak ki, másrészt kimondották azt az elvet, hogy a kibocsátó intézetnek mindazon jelzálogos követelései, amelyek alapján zálogleveleket bocsátott ki, az általa kibocsátott záloglevelek összességének biztosítására szolgálnak s azokra harmadik személyek — a csőd folytán való értékesítés eseteit kivéve — jogokat egyáltalán nem szerezhetnek. A hivatkozott törvény rendelkezései egyben arra kötelezték a záloglevélkibocsátó intézeteket, hogy zálogleveleik fokozott biztosítására ú. n. külön biztosítási alapot létesítsenek, mely alap nem lehet kisebb; mint az illető intézet forgalomban lévő zálogleveleinek 1 /20 része és nem lehet kisebb 200.000 forintnál. Minthogy pedig később az 1889 : XXX. t.-c. 10 §-aa záloglevelekre és az azok szelvényeire vonatkozó adómentességet legalább 1,500.000 forintot kitevő külön biztosítási alap létesítéséhez kötötte, ezzel a rendelkezéssel — bár nem imperativ módon — a záloglevél kibocsátó intézetek tulajdonkópen ily nagyságú alap létesítésére kényszeríttettek, mert hiszen zálogleveleik egyébként elvesztették volna versenyképességüket. Ezeknek a rendelkezéseknek a meghozatalánál a törvényhozást az a cél vezérelte, hogy a záloglevelekben megtestesített követelések minden irányban a legteljesebb mértékben biztosítva legyenek, azok a rendelkezések pedig, amelyek a külön biztosítási alapnak a legkisebb mértékét 200.000 forintban, illetőleg 1,500.000 forintban állapították meg, a záloglevelek biztonságának érdekeit egyúttal még közvetett, módon is szolgálni kívánták, minthogy ugyanis e most megemlített rendelkezések elejét vették annak, hogy a kellő tőkeerővel nem rendelkező intézetek is foglalkozhassanak záloglevelek kibocsátásával. A magyar .korona értékében bekövetkezett nagyarányú csökkenés folytán a záloglevelek külön biztosítására rendelt alapok legkisebb mértéke gyanánt
