Képviselőházi irományok, 1927. III. kötet • 79-146. sz.

Irományszámok - 1927-86. Törvényjavaslat a záloglevelek és az 1897:XXXII. t.-c. hatálya alá artozó kötvények biztosítására vonatkozó jogszabályok módosításáról és az ezzel kapcsolatban szükségessé vált intézkedésekről

100 86. szám. értékpapírok legfeljebb hat hó alatt lejáró szelvényeinek, valamint maguknak az ily kisorsolt címleteknek a leszámítolása; 6. az 1—4. pontban meghatározott értékpapírokra a tőzsdei hivatalos árfolyamértéknek legfeljebb 75%-a erejéig, de semmi esetre sem a névértéket meghaladóan adott — amennyiben pedig az illető értékpapír a tőzsdén hivatalosan nem jegyeztetnék, a névértéknek legfeljebb 50%-a erejéig adott — három hónapnál nem hoszszabb lei árat mellett nyújtott kézizálogkölcsönzés, amely azonban lejárat után megújítható ; 7. legfeljebb hat havi lejáratú és rendszerint három, de mindenesetre legalább két fizetőképesnek ismert kötelezettnek aláírásával ellátott váltók leszámítolása; 8. az illető intézet jelzálogos követelésével terhelt ingatlanok megvásárolása azon Összegig, amely saját követelésének teljes fedezésére szükséges. Külföldi pénznemre szóló s külföldön elhelyezett záloglevélkibocsátás, illetőleg kötvénykibocsátás esetében a pénzügyminiszter előzetes engedélyével az említett alapokat a kérdéses külföldi pénznemre szóló kibocsátásnak megfelelő arányban el lehet helyezni olyan meghatározott kamatozású tőzsdén jegyzett értékpapírokban is, amelyek az által az állam által, vagy annak a területén bocsáttattak ki, mely államnak pénznemére a kérdéses záloglevél- illetőleg kötvénykibocsátás szólott. 5, §. Azoknak a zálogleveleknek és azoknak az 1897 : XXXII. t.-c. hatálya alá tartozó kötvényeknek egy-egy darabja, amelyek a jelen törvény életbelépte után bocsáttatnak ki, 100 pengőnél, vagy ennek megfelelő más értéknél kisebb összegre nem szólhat. 6. §. Az 1925. évi január hó 1. napja után bejegyzett jelzálogjoggal biztosított kölcsönkövetelések alapj án kibocsátott záloglevelek, valamint a Magyar Földhitelintézetnek az 1889 : XXX. t.-c.-nek megfelelően, az 1925. évi január hó 1. napja után létre* jött jogügylettel engedélyezett vízszabályozási és talaj javítási kölcsönkövetelések alapján kibocsátott záloglevelei és végül az 1897: XXXII. t.-c. hatálya alá tartozó ama kötvények, amelyek az 1925. évi január hó 1. napja után bocsáttattak ki, óvadékképesek és arra alkalmasak, hogy azokba a községek,, testületek, alapítványok, nyilvános felügyelet alatt álló intézetek pénzei,, úgyszintén a hitbizományi és letéti pénzek gyümölcsözőleg elhelyeztessenek és végre, hogy szolgálati és üzleti biztosítékokra fordíttassanak akkor, amikor a biztosítékokat az azok tekintetében fennálló szabályok szerint nem készpénzben kell letenni. Az előbbi bekezdésben említett záloglevelek, valamint a Magyar Földhitelintézetnek ugyanott említett vízszabályozási és talajjavítási záloglevelei ezenkívül alkalmasak arra is, hogy azokba a gyámoltak és gondnokoltak (1885 : VI. t.-c. 13. §.) pénzei gyümölcsözőleg szintén elhelyezhetők legyenek. A jelen szakaszban szabályozott vonatkozásokban az első bekezdésben meghatározott kibocsátásoknál régebbi kibocsátású záloglevelekre és kötvényekre nézve a jelen törvény életbeléptekor fennállott rendelkezések továbbra is hatályban tartatnak. 7. §. A jelen törvény 1. §-ában foglalt rendelkezések a záloglevelek kibocsátására az 1925 : XV. t.-c. 1. §-a alapján jogot nyert szövetkezetekre nem terjednek ki. 8. §. A jelen törvény nem érinti a búzaértékre szóló záloglevelekről alkotott 1923 : XLII. t.-c. rendelkezéseit. Az 1876 : XXXVI. t.-c.-nek, az. 1889 : XXX. t.-c.-nek, valamint az 1897 : XXXII. t.-c.-nek a jelen törvénnyel nem ellenkező rendelkezéseit