Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 83 pedig az idézett rendeleten felül figyelemmel a 8.524/1921. M. E. számú rendelet 2. §-ára is. A 20. §-hoz. A javaslat a betegségi biztosítási járulékok tekintetében az 1907: XIX. t.-c. 25. §-ával szemben azt a módosítást tartalmazza, hogy a járulékkulcs %-ának minimumáról nem rendelkezik, a járulékkulcs %-ának felső határát pedig 6%-ban állapítja meg, az idézett törvényben megszabott 4%-kal szemben. A javasolt rendelkezés azonban nem megy túl az 5.400/1919. M. E. számú rendelet 6. §-ában megállapított és jelenleg is érvényben lévő mértéken. * é A háztartási alkalmazottak járuléka tekintetében azonban a javaslat a jelenlegi jogállapottal szemben módosítást tartalmaz. A háztartási alkalmazottak járulékát ugyanis az 5.400/1919. M. E. számú rendelet az átlagos napibér 2%-ában állapította meg, amelyet azonban a 9.522/1920. M. E. számú rendelet 1%-ra leszállított. A 8.888/1922. M. E. számú rendelet 6; §-a e kedvezményt csak ama háztartási munkaadók javára tartotta fenn, akik rendszerint csak egy háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak, míg a többiek terhére az általános 6%-os járulék megszabását rendelte el. A javaslat e rendelkezést a háztartási munkaadók javára enyhíteni kívánja annyiban, hogy azokat a munkaadókat, akik legfeljebb két háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak, egyikük után csak 1 %-os járulékkal kívánja megterhelni, fenntartván természetesen a másik háztartási alkalmazott után fizetendő 6%-os járulékot, valamint általában ezt a járulékot azokra a háztartási munkaadókra, akik kettőnél több háztartási alkalmazottat foglalkoztatnak. A javaslat megokolásánál statisztikai adatok hiányában nem állott ugyan módomban annak a ténynek pontos megállapítása, vájjon a jelenlegi járulékteher mellett a háztartási alkalmazottak biztosítása terhet ró-e munkásbiztosítási egyéb érdekeltségre, vagy pedig, hogy járulékaik fédezik-e a biztosításukkal járó terheket. Abban a feltevésben azonban, hogy számottevő eltolódásokról sem az egyik, sem a másik irányban nem lehet szó, a háztartási alkalmazottak, illetve munkaadóik járulékterhének bizonyos mértékű enyhítését indokoltnak látom abból a szociálpolitikai meggondolásból, hogy a nehéz helyzetbe jutott középosztálynak ebben a vonatkozásban is bizonyos csekély támasztékot nyújtsunk. A társadalmi békétlenségnek legbuzgóbb íorrása ugyanis azoknak az osztályoknak lelkülete, amely osztályok megváltozott gazdasági viszonyok között korábbi életszínvonalukat fenntartani nem képesek. Ily válságos helyzetben van jelenleg középosztályunk. Amint egyfelől bizonyos, hogy ez az osztály életszínvonalát már is jelentékenyen leszállítani kényszerült és háztartási alkalmazottak foglalkoztatásában is jelentékenyen mérsékelte igényeit, másfelől mégis nagyobb számú tagból álló családoknál, ott, ahol a családban több gyermek vagy beteg van, vagy ahol a családtagok kereseti foglalkozása ezt szükségessé teszi, két háztartási alkalmazott foglalkoztatása nem fényűzésnek, hanem a viszonyok parancsának kényszerű következménye lehet. Ebből a szempontból az 1%-os járulék kedvezményét a két háztartási alkalmazottat foglalkoztató munkaadók javára is biztosítani kívánom, azonban csak az egyik háztartási alkalmazott után. A kedvezmények kivételes jellegéhez képest ebben is bizonyos megszorítást kívánok tenni annyiban, hogy abban az esetben, ha a két háztartási alkalmazott különböző napibérosztályba tartozik, az 1 %-os járulék az alacsonyabb napibér osztályú után fizettessék. A 21—23. §-okhoz. A járulékok esedékessége, a fizetési kötelezettség és a munkavállalóktól követelhető megtérítés, továbbá a késedelmi kamatok tekintetében a javaslat az 1907: XIX. t.-c. 41., 44., 49. és 28. §-ának megu*