Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 76 tekintetében is határozott rendelkezést tartalmaz az 1. §. 16. pontjában foglalt és az állam, a törvényhatóságok és a községek, valamint a törvényesen bevett és a törvényesen elismert vallásfelekezetek intézeteire utaló rendelkezés. A magántulajdonban lévő nyilvános tanintézetek pedig kétségtelenül az 1. §. 2. pontja alá esnek. Az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-a első bekezdésének 16. pontját két külön pontra bontottam fel, megkülönböztetvén egyfelől a törvény által alkotott testületeket, másfelől az egyesületeket, a társulatokat, az alapokat és az alapítványokat, különösen azért is, mert a javaslat e megkülönböztetéshez a biztosítási szervezet szempontjából jelentős következtetéseket fűz. (159. ós 160. §.) A betegségi biztosításra kötelezett vállalatok, üzemek ós foglalkozások körében a javaslat a biztosítási kötelezettséget a munkabér fejében dolgozó munkavállalókra szorítja. Az 1907 : XIX. t.-c. lényegileg ugyanezt az álláspontot foglalta el, amidőn a biztosítási bórhatár megállapítása tárgyában rendelkezett. Szabatosság szempontjából azonban szükségesnek mutatkozik, hogy a javaslat ezt a felfogást kifejezetten is nyilvánítsa, abból a célból, hogy a biztosítási kötelezettség azokra szoríttassák, akik szolgálati szerződés alapján teljesítenek szolgálatot. Ez a rendelkezés tehát a biztosítás köréből kirekeszti azokat, akik vállalkozási szerződés alapján végeznek munkát és így Jogi szempontból a munkának önálló alanyai. A munkabér különleges megjelölése azonban, neveztessék az akár fizetésnek, akár tiszteletdíjnak vagy bármi más címen is, a szolgálati szerződés lényegét nem érinti és így ezek az illetmények éppen úgy, mint a természetben adott járandóságok is, a munkásbiztosítás szempontjából a munkabérrel egy tekintet alá esnek. Az 1907: XIX. t.-c. a betegségi biztosítási kötelezettséget azokra korlátozza, akiknek bére évenkint 2400 koronánál, illetve naponkint 8 koronánál nem több. A kivételes hatalom alapján kibocsátott 4.790/1917. M. E. számú rendelet azt a módosítást tette, hogy a munkások, segédek, tanoncok, szolgák és cselédek biztosítási kötelezettségét munkabérük nagyságától függetlenül megállapította és a bórhatárt csak a tisztviselőkre, művezetőkre, kereskedősegédekre és általában hasonló állásban lévő, rendszerint havi vagy évi fizetéses alkalmazottakra tartotta fenn. Ez a megkülönböztetés a kivételes hatalom alapján, illetve utóbb az alkotmányosság és a jogrend helyreállítására alakult kormányok által kibocsátott rendeletekben is érvényesült és az 1920 : I. t.-c. 10. §-a, valamint az 1922 : XVII. t.-c. 6. §-a alapján törvény-, erejű hatályt nyert rendeletekben gyökerező jogállapot jelenleg is az, hogy a tisztviselők és az ezekhez hasonló állásban lévők bizonyos bórhatárig, a munkások és az ezekhez hasonló állásban lévő munkavállalók pedig munkabérükre való tekintet nélkül biztosításra kötelezettek. A javaslat ebben a tekintetben is fenntartja a meglévő jogállapotot, bár a bérhatártól feltételezett biztosítási kötelezettség tekintetében az 1907: XIX. t.-c.-től való azzal az eltéréssel, hogy a javaslat* a bórhatár megállapítását a minisztérium által kibocsátandó rendeletnek tartja fenn. A pénz értékének jelenlegi változékonysága következtében ugyanis a bérhatárnak törvénybeli megállapítása nem célszerű és mindaddig, amíg a pénz értékének megállapodása be nem következik, helyesebb a mindenkori bérhatárnak rendeleti megállapítása avégett, hogy a gyakorlati szükséghez képest a módosítás minden esetben késedelem nélkül megtörténhessék, nehogy a biztosításra utaltak bérük névleges értékének módosulása következtében a biztosítás köréből kizárassanak. A munkabér fejében foglalkozó munkavállalókkal egy tekintet alá esnek a tanoncok, a gyakornokok ós általában mindazok, akik kiképzésük fejében 10*