Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

60 28. szám. de megnyugtat ama tudat is, hogy a munkásbiztosítási alkalmazottak államosításához magának a munkásosztálynak jól felfogott érdeke fűződik. A biztosítottak érdeke elsősorban az, hogy a munkásbiztosítás hivatásának tu! aj donképeni feladatkörére szorítva, politikai túlkapásoktól mentesítve, zavartalanul folytathassa áldásos működésót, aminek mellőzhetlen feltétele, hogy a tisztviselők a pártpolitikai életből és szerepkörből kikapcsoltassanak. Állami kinevezésükkel és az állami szolgálati kötelékbe bevonásukkal odahelyezem őket a biztosítást fenntartó mindkét nagy társadalmi osztály közös érdekeinek és ezeken keresztül a nemzeti közérdek egyetemes követelményeinek szolgálatába.Igaz ugyan, hogy a munkásság az alkalmazottak államosításával elveszti az állások betöltésére gyakorolt közvetlen befolyását ós ezzel bizonyos hatalmi állást is veszít. Ma azonban, amidőn a széleskörű választói jog a munkásságnak módot ad arra, hogy a törvényhozás és a kormányzás egész nagy feladatkörében érvényesítse befolyását, amidőn gazdasági érdekképviseletei, a szakszervezetek a munkásság helyzetének javítása érdekében, a törvényesen megengedett eszközökkel szabadon rendelkeznek, a munkásbiztosítási alkalmazottak államosítása a munkásságnak olyan hadállási fedezékét üríti ki, amelyre annak komoly szüksége nincs, amely fedezékből káros támadások érték és érhetik az általános közérdeket és amely csak a törvényhozó jóhiszemű tévedése következtében válhatott a betegek ós a sebesültek kötözőhelyéből hadállássá. Elkerülhetetlennek látom, hogy a munkásbiztosítás, amelyet a szociális béke, a közegészségügy, a humanizmus megszentelt intézményének szántak, a javasolt módon eredeti hivatásának mielőbb visszaadassék. A munkásbiztqsítási tisztviselők államosítása a biztosítottak érdekét szolgálja annak a ténynek meggondolása szerint is, hogy a munkásbiztosítás kinőtt a szűk körre szorítkozó betegsegélyző egyesületek fejlődési időszakából, amidőn a munkásság egyleti alapon és kizárólag saját tagjainak közreműködésével segélyezését maga is sikeresen végezhette. A munkásbiztosítás vezető és főbb tisztviselői állásainak betöltése jogi, műszaki, egészségügyi, statisztikai, szociálpolitikai szakképzettséget és tájékozottságot igényel ós teljesen jogos az a kívánság, hogy azok, akik ily állást betöltenek, azzal kizárólagosan vagy túlnyomó részben és hivatásszerűleg foglalkozzanak. Ezt a működést és az ehhez fűződő sikert várom a munkásbiztosítási alkalmazottak államosításától, abban a meggyőződésben, hogy nemcsak személyi, de intézményes biztosítókokat is nyújthatunk arra, hogy azok, akik az államhatalom részéről beléjük helyezett bizalom alapján töltik be állásukat, feladatukat szolgálati kötelességeik minél pontosabb és lelkiismeretesebb teljesítésében és ezzel a gondozásukra utalt biztosítottak jogos igényeinek minél teljesebb kielégítésében fogják találni. Az önkormányzati jogkörnek eme látszólagos megszűkítése kétségtelenül magának az önkormányzati életnek és ezzel a munkásbiztosítás nagy feladatainak fog javára szolgálni. Az önkormányzat ugyanis, amelynek élete eddig túlnyomórészben az állások betöltése körül felmerült személyi és alapjában pártpolitikai torzsalkodásokban merült ki, az őt hivatásától csaknem elterelő feladatkörének megszűnésével bizonyára több időt fog találni arra, hogy a biztosítottak érdekeinek és igényeinek behatóbb megvizsgálásával foglalkozzék. Az önkormányzatot, jogkörének eme látszólagos szűkítésével, tulaj donképeni hivatásának területén az eddigmél is intenzívebbé kívánom tenni. A munkásbiztosítási alkalmazottak államosítása mellett ugyanis eloszlatni kívánok minden kétséget a felől, hogy teljes tudatában vagyok annak, miszerint