Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 19 Teljesen árva gyermekek, akiknek baleset esetére biztosított mindkét szülője baleset vagy foglalkozási kü­lönleges betegség (71. §.) következté­ben halt meg, járadékukat a nagyobb munkakeresményű szülő után kapják. 76. §. Szülők és nagyszülők, ha el­tartásukról túlnyomóan a meghalt biztosított gondoskodott, halálukig, illetve mindaddig, amíg segélyre szo­rulnak, évi járadékul együttesen a meghalt beszámítható munkabérének 20°/o-át kapják. É §. szempontjából segélyre szo­rulóknak azok minősülnek, akik va­gyontalanok, keresetképtelenek és el­tartásukra jogszerűen kötelezett olyan hozzátartozójuk nincsen, aki e köte­lezettséget teljesíteni tudja. Jótékony­ság alapján kapott segély az e §. alapján való igényjogosultságot nem zárja ki. 77. §. Teljesen árva unokák, ha eltartásukról túlnyomóan a meghalt gondoskodott, tizenhatodik életévük betöltéséig évi járadékul együttesen a meghalt beszámítható munkabéré­nek 20°/o-át kapják. 78. §. A járadékos családtagok já­radékai együttesen nem haladhatják meg a meghalt beszámítható munka­bérének 66 2 /3°/o-át. Ha a járadékok összege ezt meghaladja, a házastárs és a gyermekek járadékát összegük arányában csökkenteni kell. A meghalt beszámítható munkabé­rének 66 2 /3°/o-a alapján megállapított összeg terhére is járadékot a szülők csak a házastárs és a gyermekek, a nagyszülők csak a házastárs, a gyer­mekek és a szülők, végül az unokák csak minden előző járadékigényének kielégítése után kaphatnak. Ha megszűnik az az ok, amely valamely járadékos járadékának e §, illetve a 74. §. alapján leszállítását vagy valamely igényjogosultnak a já­radék tényleges élvezetéből kizárását eredményezte, a járadékokat megfe­lelően fel kell emelni, illetve az igény­jogosultak részére meg kell állapítani. 79. §. A járadék alapjául szolgáló beszámítható munkabér az, amelyet biztosított a balesetet, illetve a fog­lalkozási különleges betegséggel oko­zott keresetképtelenséget közvetlenül megelőző ötvenkét héten át baleset­biztosítási kötelezettség alá eső üze­mekben keresett. Havi fizetéses biz­tosítottaknál a baleset hónapját köz­vetlenül megelőző tizenkét hónapi időszak irányadó. A munkabér ösz­szegének meghatározásában a 62. §. utolsó bekezdésében foglalt rendel­kezéseket is alkalmazni kell. Ha a biztosított a balesetet, illetve a foglalkozási különleges betegség­gel okozott keresetképtelenséget köz­vetlenül megelőzőleg biztosításra kö­telezett üzemben nem dolgozott öt­venkét héten át, a beszámítható mun­kabért a megjelölt ötvenkét héten belül munkában töltött hetekre kapott munkabér heti átlagának ötvenkétsze­resében, ha pedig nagyobb számú munkahét hiányában megfelelően ez sem állapítható meg, a munkában töl­tött napokra kapott munkabér napi átlagának háromszázszorosában kell megállapítani. A heti vagy napi át­lagos munkabér alapján megállapí­tottbeszámítható javadalmazás azon­ban nem lehet kisebb az ugyanabban az üzemben, vagy szomszédos hasonló üzemben ós ugyanabban az időben hasonló munkát végzett biztosítottak szokásos évi átlagos munkabérénél. Havi fizetéses biztosítottak beszámít­ható munkabérét tizenkét hónapi munkaidő hiányában a munkában töltött hónapokra kapott munkabér havi átlagának tizenkétszeresében kell számítani. A tanoncok, a gyakornokok és általában más olyan egyének is, akik kiképzésük fejében munkabér nélkül, vagy a szokásosnál csekélyebb munka­bérért dolgoznak, beszámítható mun­kabérük tekintetében akképen bírálan­dók el, hogy az az ugyanabban az üzemben vagy szomszédos hasonló üzemben és ugyanabban az időben

Next

/
Oldalképek
Tartalom