Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-45. Törvényjavaslat a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek tanulmányi ösztöndíjáról

214 45. szám. Melléklet a 45. számú irományhoz, —' - : . ••-...•. Indokolás „a közszolgálati alkalmazottak gyermekeinek adományozandó tanulmányi ösztöndíjakról" szóló törvényjavaslathoz. E törvényjavaslat általános indokolásaképen mindenekelőtt utalok arra, amit »A Nemzeti Közművelődési Alapítványról« szóló törvényjavaslatomhoz fűzött indokolásnak bevezetésében kifejtettem. Nevezetesen újból is kell utalnom arra, hogy a világháborúnak végzetes következményeit legnagyobb mértékben a mi középosztályunk, s ennek is a túlnyomó részét kitevő hivatalnoki osztály sínylette meg. Ennek a társadalmi rétegnek csekély vagyoni tartalékát a háború viszontagságai, de még inkább az azt követő pénzelértéktelenedés teljesen felemésztették, úgy hogy ma gyermekeit saját erejéből felnevelni egyáltalában nem képes. Fokozza a bajt az a körülmény is, hogy azok a vagyoni források, amelyek ezen osztály gyermeknevelési gondjait a háború előtt oly jelentékeny mértékben enyhítették, értem itt az egyesek bőkezűségéből nagyszámban létesített ösztöndíjakat, a pénzelértéktelenedés következtében teljesen kiapadtak. A baj tehát kettős. Először is a közhivatalnoki osztály teljesen elszegényedett, másodszor pedig azok a vagyoni eszközök, amelyek a háború előtti boldogabb időben támogatására szolgáltak, egészen eltűntek. A kormányzatnak és a törvényhozásnak egyaránt kötelessége ezzel a kettős csapással számolni s orvoslásáról gondoskodni, nehogy újabb nemzeti katasztrófa, a közhivatalnoki osztály teljes elbukása és elproletárosodása legyen a következménye. És minthogy a középosztályt egy csapásra elvesztett vagyonához visszajuttatni nem lehet, ehhez a középosztálynak takarékos, önmegtagadó életmódja és az általános gazdasági helyzet javulásának feltétele mellett hosszabb idő szükséges, a közhivatalnoki osztály megmentésére csak egy eszköz áll rendelkezésünkre: az állami pénzekből évenként jelentékenyebb összeget fordítani a közhivatalnoki osztály gyermekeinek felnevelésére. Ezt célozza, ha nem is teljes mértékben, de számolva az állam szűkös viszonyaival, legalább korlátoltan, a jelen törvényjavaslat. E törvényjavaslatom szűkebb körben mozog mint a még 1925. november havában a Nemzetgyűlés elé terjesztett, a »Nemzeti Közművelődési Alapítványról« szóló törvényjavaslatom. Ehhez nemcsak a közszolgálati alkalmazottak gyermekeit, hanem általában a közép- és kisbirtokos osztály gyermekeit