Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-44. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról
44. szám. 207 A tudományos szukreszcencia képzésére ez a törvényjavaslat kétféle eszközt biztosít. Az egyik a bel-és külföldre egész évre szóló, sőt esetleg megújítható ösztöndíjak, a másik kutatási segélyek, amelyek rövidebb időre szólnak, vagy kisebb arányú támogatást jelentenek. Az ösztöndíjakra érthető módon aránytalanul nagyobb mértékben van szükség, a költséges külföldi tartózkodás megkönnyítésére, de nem volna helyes kizárni azt sem, hogy arra méltó tehetséges ifjak itthoni kutatásaikban is támogatásban részesüljenek, amely őket a kenyérkeresés gondjától mentesíti és lehetővé teszi számukra, hogy egész erejüket a kutatásnak szentelhessék. Célszerűnek és gazdaságosnak bizonyult az az eljárás, hogy a fontos külföldi tudományos gócpontokban, ahol a magyar kutatók és ösztöndíjasok állandóan nagyobb számban tartózkodnak, magyar intézetek létesüljenek és azok céljára saját ingatlanok szereztessenek. Az ilyen magyar intézetek tudományos tekintélyű vezető irányítása mellett biztosítják a magyar kutatók és ösztöndijasok részére az illető városban való tudományos munkának legkedvezőbb feltételeit az ottani tudományos körökkel való állandó és a dolog természeténél fogva egyre mélyülő kapcsolat révén. Az ösztöndíjak fedezésére és a külföldi magyar intézetek fenntartására szolgáló összegeket az (5) bekezdés jelöli meg. Az a) pont az állami költségvetésben e célra szolgáló hiteleket jelöli meg, amelyeknek nagysága évrőlévre lesz megállapítandó. A b) pont a báttaszéki Mária Terézia-alapra és más kisebb -jelentőségű alapokra utal. A c) pont olyan adományokra és ösztöndíjakra vonatkozik, amelyek a háború óta külföldi forrásokból (Francia-, Német-, Olaszország kormányainak, az amerikai Rockefeller alapítványnak s más alapoknak adományából) bocsáttattak a magyar ifjúság külföldi tanulmányainak előmozdítására rendelkezésre. A d) pont a 6. §. indokolásában nyer bővebb megvilágítást. A 2. §-lioz. E szakasz határozza meg a külföldi magyar intézet (Collegium Hungarium) fogalmát egy élesen körvonalozott új magyar intézményt aj tát állapítva meg törvényben. A külföldi magyar intézet egy vagy több osztályra tagozódik, amely osztályokat a törvény szintén felsorolja. Ezek: Íj a tudományos kutató intézet, 2. a művészképző intézet és 3. a főiskolai kollégium. A külföldi magyar intézet, székhelyének jellegéhez, annak a művelődési gócpontnak természetéhez képest, ahol fennáll, egy, két vagy három osztályból is állhat. Rómában és Parisban például, ahol rendkívül fejlett a művészeti élet, elengedhetetlen a művészképző intézet. Zürichben, ahol kiváló műegyetem áll fenn, technikusok számára főiskolai kollégium létesül. A bécsi levéltárak szükségessé teszik, hogy a bécsi Collegium Hungaricumnak tudományos kutató intézete is legyen. Az intézetek céljáról és működéséről a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak »A külföldi magyar intézetek alapítása és 1924/25. évi működése« című idemellékelt kiadványa nyújt részletes felvilágosítást. A külföldi magyar intézetek eddig két helyen nyertek monumentális elhelyezést : Bécsben és Berlinben. A m. kir. testőrség palotája eredetileg a Trautson hercegi családé volt. János Donát herceg fő ka m arás és az aranygyapjasrend lovagja megbízásából a nagyhírű műépítész, az idősb Fischer von Erlach tervezte a legnemesbb barokkstílben emelt, három hajós hatalmas előcsarnokkal, a .tetőzetig érő remek lépcsőházzal s a kétemeletnyi nemes ízlésű díszteremmel ellátott épületet. A palota már 1712-ben készen állott, de alig félszázadig maradt a hercegi család birtokában. Már az építtető fia, János Vilmos herceg, akiben
