Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-44. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról
44. szám'. 206 adminisztrálták s az egyes intézmények egymástól izoláltan működtek s a Gyüjteményegyetem azt a célt is szolgálja, hogy nagy közgyűjteményeinket magasabb egészbe foglalja össze. Ez azonban csak első lépés volt a magyar tudományosság egységes megszervezésére; a Gyüjteményegyetemi Tanácson kívül szükség lenne még négy szervre : ú. m. egyetemközi bizottságra, országos szellemtudományi és országos természettudományi tanácsra, továbbá országos ösztöndíj-tanácsra. A két elsőnek létesítését későbbre, kívánom halasztani. Az egyetemközi bizottság megalakítása a tervezett egész szervezkedésnek mintegy záróköve lenne. A szellemtudományi tanács felállítása pedig egy Országos Szellemtudományi Kongresszus által kidolgozandó rendszeres programm kifolyása lehetne, mely kongresszus előmunkálatai még hosszabb időt vesznek igénybe. De a múlt év december havában tartott Országos Természettudományi Kongresszus nagyértékű eredményeinek biztosítása céljából külön beterjesztett törvényjavaslatban Országos Természettudományi Tanács létesítését kezdeményezem. Ez a törvényjavaslat pedig a tudományos ösztöndíjügy egységes és tervszerű, politikamentes intézésére Országos Ösztöndíjtanács felállítását hozza. A fejlesztés végcéljának a fenti öt kollégiumnak egy magasabb egészbe való egybefoglalásának kell lennie, mely keretben a szellemtudományi és a természettudományi tanács a tudományszakok összességét, az egyetemközi bizottság és a gyüjteményegyetemi tanács a magas kultúra intézményeinek összességét képviselné, az ösztöndíjtanács pedig a tudomány jövőjét, a tudósképzést irányítaná s mindennek intézményes együvé tartozása az egységes és összhangzatos munkát biztosítaná. I)e ezt a nagy művet csak fokozatosan lehet megvalósítani, mert a gondolat éppen újságánál fogva még nagy ellenkezésbe ütköznék, bár eszmém külföldön is foglalkoztatja a tudománypolitikusokat. A nagy cél felé, hogy a magyar tudományosságnak összefoglaló központi szervezetet adjunk, csak lépésről-lépésre kívánok haladni. Először javasoltam a Gyüjteményegyetemi Tanács létesítését, most két törvényjavaslatbn indítványozom a Természettudományi és az Ösztöndíj Tanács felállítását s e három tanács szervezeti egybefoglalásának gondolata egyelőre csak abban a rendelkezésben nyer kifejezést, hogy a tanácsok működésével egybekötött adminisztratív munkát már csak takarékosság okából is a Gyüjteményegyetem személyzete látja el. Kérem tehát a t. Országgyűlést, méltóztassék az Országos Ösztöndíjtanácsot, melyról az alábbiakban bővebben szólok, nemcsak önmagában mérlegelni, hanem úgy is tekinteni, mint egy követ, egy fokozatosan felépülő nagy egészhez. Midőn a múlt század kilencvenes éveinek elején a külföldi egyetemeket jártam, bámulattal töltött el az a szorgalom, amelyeket a japán hallgatóknál tapasztaltam. Mikor megkérdeztem őket, bírják-e a napi 12—14 órai megfeszített szellemi munkát, azt válaszolták, hogy ők akkor még a szegény japán állam ösztöndíjával tanultak külföldön s azért ők úgy érzik, hogy egyenesen megrabolnák hazájukat, ha minden idegszáluk végső megfeszítésével nem dolgoznának. Magam is azt adtam erkölcsi útravalóul külföldre menő Ösztöndíjasainknak, hogy a magyar haza, a magyar föld legnemesebb terményét, búzáját adja el a külföldön, hogy kiváló tehetségű fiainak külföldi iskolázását lehetővé tegye és meglopja hazáját az, aki az idegenben nem fordítja minden erejét tudásának tökéletesbítésére. Nyilvánvaló, hogy a tudományos és a művészeti ösztöndíj akció csak akkor fogja a várt gyümölcsöket meghozni, ha külföldre ifjúságunknak valóban a színét és virágját küldjük, vagyis ki kell zárni a protekciót és biztosítani kell a szelekciót. Közismert, hogy éppen a parlamentáris kormányforma mellett van a miniszter leginkább
