Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-44. Törvényjavaslat a külföldi magyar intézetekről és a magas műveltség célját szolgáló ösztöndíjakról

44. szám. 201 szervezete teljessé csak akkor válik, ha a legtehetségesebbek számára a külföldi tanulás lehetőségét is megnyitjuk. Köztudomású, hogy a természettudományok nem ismernek országhatárokat és a szellemi tudományok jelentékeny része is általános a művelt emberiség körében. Sőt a szorosan nemzeti szakok művelését is megtermékenyíti, ha a nemzetközi tudományosság magas szempontjainak állandó szem előtt tartásával művelik azokat. Még nagy nemzetek kulturális életének is megártott az, ha egyes időszakokban túltengő sovinizmusból vagy saiát szellemi életük túlbecsülése következtében elzárkóztak a külfölddel szemben, a kis nemzetekre pedig egyenesen végzetes, ha izolálódnak a nagy kultúrnépekkel szemben, s annak a tévhitnek adják oda magukat, hogy elzárkózottan valami egészen speciálisan nemzetit tudnak kiforrni. Viszont sajátos nemzeti bélyeg megőrzése a szellemi élet terén parancsoló szükség. Pedig a számra nézve kisebb és szegényebb nemzetek csak nehezen tudnak maguk számára kulturális autarkiát kiküzdeni s talán még nehezebben tudják ezt az autarkiát fenntartani. Egyrészről nemzeti sajátosságaikat kell védelmezniök, ha mint külön népegyéniség elenyészni nem akarnak, másfelől a .szellemi izolálódás veszélyét el kell kerülniök. Midőn Szent István évezredünk elején az elé a sorsdöntő feladat elé került, hagy a magyar államot és annak keretében a magyar egyházat megalapítsa, többféle lehetőségekkel számolhatott. A pogányság további fenntartásával igyekezhetett volna a magyarság ázsiai jellegét fenntartani. Csatlakozhatott volna Kelet-Róma egyházához és a bizánci államkoncepcióhoz, mely Keleteurópa orthodox államrendszeréhez csatolt volna bennünket. Végül bevezethette népét a nyugati egyházba, mely akkor a nyugati műveltség legáltalánosabb ós legmagasabb rendű képviselője ós letéteményese volt. Szent István az utóbbi megoldást választotta s e nyugati orientáció mellett tesznek tanúságot egyéb nagy tényei és elhatározásai is. Legközelebbi nyugati szomszédunk akkor a bajor hercegség volt, Szent István onnan hozott magának élettársat. Bajorországban akkor a szász császári ház uralkodott, II. Henrik római német császár és egyben bajor herceg is volt, e császár nővérét Gizellát vette feleségül István s igy a császársággal és a pápasággal, a nyugati államrendszer e két főtényezőjével egyaránt kapcsolatot létesített az első nagy magyar király. Fiát, Imrét, a nagyműveltségű velencei férfiúval, Szent Gellért püspökkel neveltette, mert az egyház és Velence akkor legelsőrendű műveltségi gócpontok voltak s ő birodalma örökösének európai műveltséget akart adni. Kulturális törekvéseiben a montecasinoi bencésekre támaszkodott, arra a rendre, amely a korai középkornak ködén átmentette az emberiség számára a klasszikus antik irodalomnak kincseit. Mindezek jól átgondolt és céltudatos intézkedések voltak, amelyekkel István király belekapcsolta nemzetét a nyugati műveltségbe s igy már maga a magyar állam- és egyházalapítás is a nyugati orientáció •jegyében történt. Ő és Arpádházbeli utódai behozták Magyarországba a középkor nagy szerzetesrendjeit : a benediktinusokat, premontreieket, cisztercitákat, franciskánusokat és dominikánusokat, kik akkor az európai műveltségnek és tudományosságnak képviselői voltak. Az Árpádház kihalta után az Anjou-nemzetség, a Capet francia királyi ház egy mellékága, Nápolyból átültette hozzánk a trecento francia-normán-dél olasz kultúrát. Nagy Lajos Pécsett egyetemet alapított, miközben a nápolyi egyetem js szeme előtt lebeghetett. Ezek a korai kapcsolatok, amelyek bennünket az olasz művelődéssel összefűztek, a Hunyadiak alatt még jobban megerősödtek. Mátyás, ki aragoni Ferrante nápolyi király leányát, Beatrixot vette nőül, a korai renaissance Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 26