Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

154 28. szám. nyeik tárgyában az állami költségvetés intézkedik. Minthogy azonban meg­történhetik, hogy a javaslat törvényerőre emelkedésének időpontjában a vonatkozó évi költségvetési törvény már elfogadtatott, a törvényhozás meg­felelő rendelkezéséig a minisztériumot kívánom felhatalmazni a szóban lévő állások rendszeresítése tárgyában való határozathozatalra. A 233. §-hoz. A javaslat a biztosító intézmény átszervezésével kapcso­latban megszünteti az összes alkalmazottak és orvosok szolgálati viszonyát. A javaslatnak a szóban lévő jogviszonyok tekintetében tervbe vett rendel­kezéseit ugyanis nem lehetne életbeléptetni, ha azokkal szemben szerződéses jogok korlátként állanának. Minthogy pedig a munkásbiztosítási orvosi szol­gálat folytonosságát fenn kell tartani, a javaslat az orvosi szolgálat ellátása tárgyában az elnököknek ideiglenes intézkedési jogot ad. E rendelkezés alól csak a közlekedési vállalatok betegsegélyző pénztárainak orvosai tesznek kivételt, akik a vállalat által alkalmazott, orvosokkal azonosak lévén, jog­viszonyuknak megbontása merőben felesleges és szervezeti visszahatásokkal is járhatna. Egyébként a pénztári orvosok nyugdíjintézete tekintetében a javaslat szabad kezet enged a népjóléti és munkaügyi miniszternek, vagyis a miniszter a szóban levő nyugdíjintézetet meg is szüntetheti. A körülményekhez képest ugyanis az orvosi kar maga is arra a meggyőződésre juthat, hogy a nyug­díjintézet további fenntartása reá előnnyel nem jár és amennyiben maga is a nyugdíjintézet megszüntetését kívánná, egyáltalán semmi célja nem volna annak, hogy annak fenntartását erőltessük. Önként érthető, hogy a nyugdíj­intézet esetleges megszüntetésénél a szerzett jogok tiszteletben tartásának kellene érvényesülni. A 234. és 235. §-ókhoz. A javaslat átmeneti rendelkezéseket tesz a jelen­legi pénztári alkalmazottak tekintetében. Amíg egyfelől szabályozni kell azoknak a viszonyát, akik az államosítással kapcsolatban állami szolgálatba . átvétetnek, addig másfelől rendezést igényelnek azoknak jogviszonyai is, akik állami szolgálatba átvétetni nem fognak. A javaslat a jelenlegi munkásbiztosító pénztári alkalmazottaknak ked­vezményt nyujt, amidőn megállapítja, hogy a törvény hatálybalépésének idejében a tényleges szolgálatban álló alkalmazottak képesítésükre való tekintet nélkül kinevezhetők, ha a szolgálat követelményeinek megfelelnek. További kedvezményt kapnak azzal a rendelkezéssel, amely szerint szolgálati idejükbe a rangsor, a fizetési fokozat és a nyugdíjigény szempontjából be kell számítani azt az időt, amelyet az 1907: XIX. t.-c. alapján fennálló pénztári nyugdíjintézet alapszabályai a pénztári, vagy állami, törvényható­sági, városi szolgálatban eltöltött időből beszámítani rendelnek. Ezzel kap­csolatos az a méltányos rendelkezés, amely szerint a nyugdíjigénybe be nem számított időre befizetett járulékokat az alkalmazottak részére vissza kell fizetni. Végül az állami szolgálatba átvett alkalmazottaknak általános sza­bályaink (1893: IV. t.-c. 10. §-a) értelmében biztosított kedvezmény az is, amely szerint az, aki az előbb élvezett rendszeresített illetményeinél kevesebb illetményt kap, a különbözetet fizetés természetével bíró személyi pótlék címén továbbra is megkapja. A munkásbiztosítási bíróságról szóló 1921: XXXI. t.-c. értelmében fel­állított munkásbiztosítási bírósághoz állami szolgálatba átvett pénztári alkal­mazottak érdekében a javaslat az egyenlő elbánás elvének megfelelőleg ki­terjeszti az itt biztosított kedvezményeket. Az állami szolgálatba át nem vett pénztári alkalmazottak tekintetében

Next

/
Oldalképek
Tartalom