Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 161 baleseti kártalanítási igényéről. A bírói gyakorlatban felmerült kételyek eloszlatása végett szükséges oly kifejezett rendelkezés, amely a szóban levő hatáskört az 1907 : XIX. t.-c. VII. fejezetének megfelelő kártalanítási igényeken felül a munkaadó ellen az üzemi baleset alapján támasztható ós a rendes kártalanítás mértékét meghaladó azokra a kártérítési követelésekre is kiterjeszti, amelyek a munkaadó-vagy megbízottjának szándékossága vagy minősített gondatlansága esetében érvényesíthetők (90. §.). 3 A munkásbiztosítási bíróságnak hatáskörét óhajtom kiterjeszteni azokra a perekre is, amelyeket az intézet az önkormányzati szerv tagjai ellen szándékosan vagy gondatlanságból okozott kár megtérítéséért indít. Igaz ugyan, ho^y ezekben a perekben a magánjog szabályainak alkalmazásáról van szó, másrészt azonban e perek helyes eldöntéséhez a munkásbiztosítás egész szervezetének és anyagi jogi szabályainak oly beható ismerete szükséges, amely a feladatot nagy mértékben megkönnyítheti és így figyelemmel arra is, hogy a munkásbiztosítási bíróság körében rendes bírák Ítélkeznek, a szóban levő perek teljes megnyugvással bízhatók ezekre a bíróságokra. 4. A munkásbiztosítás önkormányzati szerveinek választása tárgyában, úgyszintén az önkormányzati tisztségből törvényes okból (109. §.) kizárt vagy felfüggesztett tagok jogorvoslata tárgyában való bíráskodást a Munkásbiztosítási Felsőbíróságra kívánom ruházni. Ezekben a kérdésekben az 1907. évi XIX. t.-c. rendelkezései értelmében a felügyeleti hatóság intézkedett. A pártatlanság nagyobb biztosítékát látom abban, hogy ezek a kérdések, amelyek az önkormányzat békéjét jelentékenyen érintik, birói elintézésben részesüljenek, a bíró eljárás megnyugtató eszközeivel. Ezekben az ügyekben az elsőfokú bíróságokat igénybevenni nem kívánom, mert a szóban levő kérdéseket helyesebb és célszerűbb a helyi érdekeltség által nem befolyásolható, azoktól távolabb ós magasabban álló felsőbíróság közvetlen hatáskörébe utalni. Ezekben az ügyekben az ülnökök közreműködését rendszeresíteni nem kívánom, mert ez a különböző párt- ós érdekpolitikai törekvések beszivárgását eredményezhetné. A 225. §-hoe. A törvény életbelépésével kapcsolatos rendelkezések keretében első sorban rendezést igényel az a kérdés, hogy a jogok megállapítására feltétlenül megszabott időtartam miként számíttassák azoknál, akik az 1907 : XIX. t.-c. hatálya alá eső pénztárnál biztosítja vannak. így pl. a javaslat 14. §-a az önkéntes biztosítás hatálybalépését a felvétel napjával kezdődő nyolc hét leteltét követő napra teszi. Itt merül fel a javaslat 32., 36. és 37. §-ában foglalt azoknak a rendelkezéseknek alkalmazása is, amelyek bizonyos segélyekre való igény jogosultság feltételéül két éven belül legalább egy éven át fennállott biztosítási jogviszonyt követelnek. Ugyancsak mérlegelést igényel ebből a szempontból a 46. §-ban foglalt rendelkezés is, amely az alapszabály szerű segélyezésben teljes mértékben részesült biztosítottnak újabb segélyezését csak abban az esetben engedi meg, ha a segélyezés lejárta után legalább három hónapon át megszakítás nélkül biztosításra kötelezett volt. Mindezekben az esetekben méltánytalan volna, ha a jogalapító időtartam a törvény életbelépésének napjától számíttatnék és figyelmen kívül hagyatnék az az időtartam, amelyet a biztosított a törvény hatálybalépését közvetlenül megelőzőleg ugyanolyan jogviszonyban, habár más módon szervezett biztosító intézmény keretében töltött. A javaslat tehát a méltányosság szempontját érvényesíti, amidőn akként rendelkezik, hogy a megjelölt esetekben azt az időtartamot, amely az 1907 : XIX. t.-c. hatálya alá eső pénztárnál való biztosításban felmerült, akként kell beszámítani, mintha a biztosított