Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
142 28. szám. ségének utólag a fizetési meghagyásnak vagy az ez ellen beadott felszólalást elintéző határozatnak kézbesítését követő nyolc nap alatt eleget tesz. A munkaadó jóhiszeműségének fenforgását a lehető legmesszebbmenőleg kívánom figyelembe venni akkor, amidőn a kihágást a javaslat szerint nem a törvényszerinti esedékesség elmulasztásához, hanem a már jogszerűen megállapított, vagyis a félnek okiratszerűen tudomására hozott esedékesség elmulasztásához fűzöm. Eddig a határig azonban a kihágás megállapításához ragaszkodnom kell, mert a munkásbiztosításnak és maguknak a kötelességtudó és kötelezettségeiket teljesítő munkaadóknak elsőrendű érdeke jelentkezik abban, hogy minden egyes munkaadó, ha kell büntetőjogi felelősség terhével is szoríttassék járulékfizetési kötelezettségének teljesítéseié. Azokkal az ellenvetésekkel szemben, amelyeket némely részen hangoztatnak annak a kiemelésével, hogy ez az »adósok börtönének« visszaállítását jelenti és hogy magánjogi tartozások teljesítésének elmulasztását büntetőjogi következményekkel sújtani nem lehet, viszont álláspontom az, hogy nem magánjogi tartozás, hanem az állam törvényei által megállapított, törvényes köztartozás teljesítéséről van szó, amelyhez a munkásbiztosítás közegészségügyi és szociális szempontjaira való tekintettel minden áron ragaszkodnunk kell. Egyébként a tartozásnak természete olyan, hogy annak teljesítése a munkaadó kellő jóakarata esetében legyőzhetlen nehézségbe nem ütközhetik. A biztosítási járulék ugyanis csak kísérője, még pedig összeg szerint jelentéktelen kiegészítése a munkabéreknek, amelyek pedig a jog minden vonatkozásában kedvezményes elbánásban részesülnek. A munkaadó tehát, akinek egyébként is kötelessége a munkabéreknek esedékességük időpontjában való kiegyenlítéséről mindenesetre gondoskodni, minden nagyobb nehézség nélkül kell, hogy abban a helyzetben legyen, hogy a járulékos biztosítási költséget is egyidejűleg viselni képes legyen. Ez különösen áll a betegségi biztosítási járulékokról ós a balesetbiztosítási díjakról, amelyek a munkabérek kifizetését nyomon követik és így esedékességükig a munkaadó viszonyaiban és különösen fizetőképességében számottevő eltolódás nemkövetkezhetik be. A balesetbiztosítási járulékoknál és járulékelőlegeknél nem egészen azonos a helyzet, mert a javaslatban megállapított balesetbiztosítási költségfedezési rendszer következtében ezeknél tényleg bekövetkezhetnek eltolódások ; ezért ezeknek a köztartozásoknak megfizetésére vonatkozó mulasztás tekintetében kizáró körülményként állapítottam meg azt, ha a munkaadó esedékességük idejében csőd vagy kényszeregyezségi eljárás hatálya alatt áll, vagy ha ebben az időben lefoglalható vagyona nincs. Ilyen esetekben ugyanis nem az adós jóhiszeműségének hiánya, hanem a fedezet hiánya okozza a fizetés elmaradását. A biztosítottak terhére megállapítható kihágások sorozatát kiegészíttettem annak a biztosítottnak, illetve családtagnak kihágási felelősségével, aki a kórházba felvétele alkalmával teljesített kihallgatásánál valótlanul állít vagy elhallgat olyan tényeket, amelyeknek a biztosítási jogviszony megállapítására jelentősége van. E kihágásnak megállapítását szükségessé teszi az a fokozott jelentőség, amelyet a javaslatnak rendelkezései (49. §.) a kórházba való felvétel alkalmával tett nyilatkozatokhoz, illetőleg az ezekből megállapítható pénztári tagsághoz fűznek, figyelemmel arra, hogy a pénztárnak négy heti ápolási költségre vonatkozó feltétlen fizetési kötelezettsége (1907 : XIX. t.-c. 59. §.) a javaslat rendelkezései értelmében (49. §.) megszűnik és a pénztár csak beutalása vagy sürgős szükség okából történt felvétel alapján válik az ápolási költségekért felelőssé. A biztosítottnak, illetve a családtagnak valótlan bemondása tehát alkalmas arra, hogy a pénztár és a kórházak
