Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 133 hátránnyal a mulasztást elkövető munkaadót kell terhelni. Erre az esetre tehát a javaslat szerint a baleset vizsgálat költségének megtérítését a hatóság a munkaadó terhére állapítja meg. A 154. §-hoz. A foglalkozási különleges betegségekhez fűződő kártalanítás biztosítása végett szükséges megfelelő rendelkezéseket tenni az iránt, hogy a biztosító intézet ezekről tudomást nyerjen és a kártalanításról ugyancsak hivatalból és késedelem nélkül intézkedhessek. Minthogy pedig e betegségek külső hatásaikban nem balesetszerű hirtelenséggel, hanem fokozatos fejlődéssel jelentkeznek, bejelentésük nem hárítható a munkaadókra, akik ezekről maguk is csak utólag és rendszerint csak orvosi megállapítás alapján szerezhetnek tudomást. A javaslat ezeknek figyelembevételével a foglalkozási különleges betegségek bejelentését a kezelőorvos feladatává teszi. A bejelentett foglalkozási betegség tekintetében a pénztár a balesetekre megszabott balesetvizsgálati eljárást folytatja le, illetve szükség esetében a viszgálat foganatosítása végett az illetékes rendőri vagy bányahatóságot keresi meg, amely ily megkeresés alapján a vizsgálatot hivatalból teljesített ténykedésként foganatosítja. A 155. §-hoz. A javaslat a kártalanítási eljárást az 1907: XIX. t.-c. 88. és 90—92. §-aiban foglalt rendelkezések figyelembevételével szabályozza. Eltértem azonban az 1907: XIX. t.-c.-től abban, hogy az ideiglenes és az időleges járadék fogalmát, amely a kártalanítási eljárásban sok zavarra adott alkalmat, a javaslatban kiküszöböltem. Annak a rendelkezésnek (72. §.) következtében ugyanis, amely szerint a sérült a gyógykezelés tartamára táppénzt kap, ideiglenes jellegű járadék megállapításra szükség nincs. Abban az esetben ugyanis, ha a gyógykezelés keresetképességcsökkenés fennmaradása nélkül nyert befejezést, járadékmegállapífcás felesleges ; ha pedig figyelembe vehető keresetképessógcsökkenés vagy keresetképtelensóg maradt fenn, a járadék a táppénz megszűnését követő nappal kezdődik. Addig pedig, amíg a járadék megállapítást nyer, a kerületi pénztár, illetve a bányatárspénztár járadékelőleget ad, amely az előrelátható járadék mórtékéig terjedhet és a járadékba beszámítandó. Ezzel a rendezéssel megoldást nyer az a követelmény, hogy a sérült, illetve az igényjogosult családtag segélyezés nélkül ne maradjon. Viszont az intézet érdekét is megvédi az a rendelkezés, amely szerint az előleget a járadékba be kell számítani és a netán kifizetett többletet a járadék havi részleteiből, ezeknek legfeljebb egynegyedrészóig levonni lehet. A 156. §-hoz. A javaslatba átvettem az 1907: XIX. t.-c. 94. §-ának azt a rendelkezését, amely megengedi, hogy a sérült járadékos akár kérelemre, akár hivatalból íelülvizsgáltassék a végett, hogy a kártalanítás megállapítására kiható állapotának változása következtében járadéka is megfelelőleg módosíttassák. Eltértem azonban az idézett törvénytől annyiban, hogy a felülvizsgálatot nem kívánom kizárólag a járadékos sérültekre korlátozni, hanem megengedhetőnek tartom azt a járadékosokra általában és így a járadékos családtagokra is. A családtagoknál ugyanis szintén felmerülhet a felülvizsgálat szüksége, ha kérdésessé válik, hogy a járadék alapjául szolgáló keresetképtelenségük (74. és 76. §.) folytatólag is fennáll-e. Megfontolás tárgyává tettem, vájjon nem kellene-e a pénztár felülvizsgálati jogát időbeli korlátokhoz kötni abban a tekintetben, hogy bizonyos meghatározott minimális időszakokon belül újabb és újabb felülvizsgálatok tarhatók ne legyenek, másfelől pedig, hogy bizonyos, aránylag hosszabb idő letelte után a felülvizsgálat megengedése a járadék leszállítása szempontjából kizárassék. Ily rendelkezéseket ugyanis indokolhat az a meggondolás, hogy a jára-