Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
130 28. szám. sá val a kerületi és a vállalati pénztár évi számadási feleslegének 20 %-át az illető kerületi, illetve vállalati pénztárnak rendelkezésére bocsáthassa, az alapszabályszerű segélyeken túlmenő segélyezésre való felhasználás végett. A javaslat e segélyek módja és .mértéke tekintetében a 32. §-ban megállapított határt szabja meg korlátul a végett, hogy a betegségi biztosítás észszerű feladatai körében maradjanak. Ugyancsak a helyes gazdálkodás . célját kívánom előmozdítani, amidőn az érdekeltség jutalmazásán felül az ügyvitel tekintetében döntő jelentőségű tisztviselői működés jutalmazásáról is kívánok gondoskodni, kötelezvén az Országos Munkásbiztosító Intézetet, hogy betegségi biztosítási évi feleslegének 3%-át a népjóléti és munkaügyi miniszter rendelkezésére bocsássa, aki az így befolyt összegből érdemes pénztári tisztviselők jutalmazására szolgáló alapot gyűjt, amelyből elsősorban azok a pénztári tisztviselők nyernek jutalmat, akik a járulókok pontos behajtásával és helyes gazdálkodásukkal az Országos Munkásbiztosító Intézetnek kiváló szolgálatokat tettek. A 140. §-hoz. A javaslat 140. §-a az 1907 : XIX.'t.-c. 27. §-ának megfelelő rendelkezést tartalmaz. A 141. §-hoz. A betegségi biztosítási tartalékalap tekintetében továbbra is fenntartani kívánom az 1907 : XIX. t.-c. 30. §-ának rendelkezéseit. A 142. §-ho2. A munkásbiztosítás helyes gazdálkodásának elengedhetetlen feltétele egyfelől az, hogy a munkaadók pontosan befizessék azt a járulékot, amely a biztosításra kötelezettek munkabérének megfelel, másfelől, hogy az utóbbiak közül csak azok és csak abban a mértékben részesüljenek segélyezésben, akik és amely mértékben a segélyeket jogszerűen igényelhetik. Ebből a szempontból különösen nagy jelentőséget kell tulajdonítani annak az eljárási módnak, amelyet a biztosító intézet a segélyek kiszolgáltatásánál követ. Az eljárásnak ugyanis olyannak kell lennie, hogy a jogosultak minden késedelem nélkül megkapják a nekik járó segélyeket, viszont azonban a pénztárnak módjában legyen olyan ellenőrzést kifejteni, amely a visszaélések elkövetését és jogosulatlan segélyek igénybevételét meghiúsíthatja. E szabályok megállapítását a biztosítottak gyakorlati életviszonyaival és a pénztári működéssel teljesen beavatott módon ismerős érdekeltségre kívánom bízni, annyival inkább, mert éppen az érdekeltség jogos anyagi érdekeit kell az egyesek érdekeivel összeegyeztetni, ha e szabályok tekintetében a helyes irányt megtalálni kívánjuk. A szóban lévő szabályok foglalatát alkotó betegsegélyezési rendtartás megállapítását az Országos Munkásbiztosító Intézet közgyűlésének feladatává teszem, azzal a fenntartással, hogy ennek, az anyagi jogi kérdésekre kiható nagy jelentősége (43. §.) következtében, jóváhagyását a népjóléti és munkaügyi miniszternek tartom fenn (99. §.). A 143. §-hoz. A javaslat a balesetbiztosítási tennivalók elvégzése tekintetében is megkülönböztetést tesz a központi és a helyi végrehajtás között. Ebben a vonatkozásban a javaslat általában megtartja az 1907: XIX. t.-c. 100. és 118. §-ában létesített szabályozást, azokkal a kiegészítésekkel, amelyek a javaslat egyébkénti szervezeti újításaiból következnek. így bizonyos helyi teendőket kellett a javaslatban létesíteni tervezett külön betegsegélyző intézetekre ruházni. Ilyen feladat különösen e külön betegsegélyző intézetek tagjainak a gyógykezelés tartamára járó kártalanítása, úgyszintén a balesetbiztosítási díjaknak ez intézetek munkaadó tagjaitól való beszedése. A kölcsönös támogatás elvéből, amely az egyes intézetek között fennáll (92. §.), következik ugyanis, hogy a feladatokat, amelyeket legcélszerűbben maguk e külön
