Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 127 zésre juttatni azzal a rendelkezéssel, amely a törvény életbelépésének idejében fennálló vállalati pénztáraknak azt a jogát, hogy tovább is maguk alkalmazhatnak orvosokat, meghagyja. A 127. §-hoz. A vállalati pénztárt fentartó üzem tulajdonosának változása esetére tett rendelkezéssel átveszem az 1907: XIX. t.-c. 151. §-ának rendelkezéseit, azzal az eltéréssel, hogy a változást nem a felügyeleti hatóságnak, hanem az Országos Munkásbiztosító Intézetnek kell beielenteni. Ebben az esetben ugyanis a pénztár szervezetében változás nem történik és a kötelezettségeknek az új tulajdonosra való áthárulása az Országos Munkásbíztosító Intézetet érintő anyagi kérdés rendezésére szorítkozik. A 128. §-hoz. A vállalati betegségé]yző pénztárt fentartó üzem munkaszünetelése esetére teendő rendelkezéseket à javaslat az 1907: XIX. t.-c. 150. §-ából veszi át, azzal az eltéréssel, hogy a szóbanforgó körülményt nem a felügyeleti hatóságnak, hanem az Országos Munkásbiztosító Intézetnek kell bejelenteni. Megfelelő esetben az intézet tesz véleményes jelentést a népjóléti és munkaügyi miniszterhez a vállalati pénztár fentartása vagy megszüntetése iránt. A 129. §-hoz. A vállalati pénztár feloszlatását a javaslat általában az 1907: XIX. t.-c. 149. §-ának megfelelően szabályozza. Ezúttal újabb feloszlatás! okként felvettem azt a körülményt, ha a pénztár bevételei tartósan elégtelenek a kiadások fedezésére. Figyelemmel ugyanis arra, miszerint a vállalati pénztár is az Országos Munkásbiztosító Intézet számlájára gazdálkodik, nem látom helyénvalónak, hogy a vállalati pénztár abban az esetben is fentartassék, ha működése állandóan hiánnyal zárul, amely hiány az Országos Munkásbiztosító Intézetet terheli. Módosításként jelentkezik pedig az a rendelkezés, amely szerint feloszlatás! ok, ha a biztosításra kötelezettek létszáma állandóan 300-on alul marad, szemben az 1907: XIX. t.-c. 149. §. második bekezdésének b) pontjával, amely a taglétszám alapján feloszlatásra csak abban az esetben nyújt alapot, ha az állandóan 200-on alul csökken. A javaslat nem lát indokot arra, hogy a vállalati pénztár fentartásához kevesebb biztosított taggal elégedjék meg, mint amennyi a pénztár megalakításához szükséges. A 130. §-hos. A javaslat pontosan körülhatárolja a feladatokat abban a tekintetben, hogy melyek hárulnak az Országos Munkásbiztosító Intézet központi és melyek a kerületi és vállalati pénztári ügyvitelére. Ebben a vonatkozásban általában továbbra is fennáll az az elhatárolás, amelyet az 1907: XIX. t.-c. 100. és 118. §-ai létesítettek. A kerületi pénztárak száma, területe és székhelye tekintetében az 1907: XIX. t.-c. 119. §-ának megfelelő rendelkezést kívánok tenni. A kerületi pénztári székhelyeken kívül felmerülő helyi teendők ellátása tekintetében mellőztem az 1907 : XIX. t.-c. 129. §-ának rendelkezéseit, amelyek a gyakorlatban nem váltak be. Mellőztem különösen az úgynevezett helyi választmányok létesítését, mert további önkormányzati szervek létesítése a szervezet bonyolultságát növelné. A járulékok pontos beszedése és a segélyek gyors kiszolgáltatása ily bizottságok nélkül célszerűbben történhetik az ügyvitel helyes megszervezésével, figyelemmel arra is, hogy panaszok és szabályszerű jogorvoslatok elintézésére rendelkezésre áll a kerületi pénztár választmánya, amelyben nemcsak a pénztár székhelyén lakók, hanem a kerületbeüek is részt vesznek. Az ügyvitel szempontjából nem látszik célszerűnek a községeknek, mint olyanoknak bevonása sem, mert köztudomás szerint a községi ügyvitel mai