Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. 125 és mint ilyenek, tisztviselők. A tisztviselő orvosokra ugyanis a tisztviselőkre vonatkozó szabályok nyernek alkalmazást. Önként érthető, hogyanéra tekinthető orvosi ügyviteli munkának az, amelyet az orvos, a munkásbiztosító intézeti működéssel kapcsolatban, általában és rendszerint elvégezni köteles. Ilyen például a táppénzutalványok kiállítása, látogatási napló vezetése stb. Ellenben ügyviteli munka a kizárólag vagy túlnyomó részben irányításra és ellenőrzésre szorítkozó tevékenység, a kórház vagy más intézet körében rendszeresített állásban teljesített működés stb. Különösen tisztviselőnek minősíti a javaslat minden kerületi pénztár főorvosát, aki az egészségügyi szolgálatot közvetlenül vezeti ós ellenőrzi. A javaslat a főorvosnak e mű'íödését azonban nem kívánja kizárólagossá tenni abban a mértékben, hogy a főorvos e működése következtében a tulaj donkép eni orvosi gyakorlatból (gyógykezelés stb.) kizárassék. Kellőképen méltányolom azt a követelményt, amely szerint a munkásbiztosítási főorvos működésében is szükséges, hogy a gyógykezelés gyakorlati fejleményeivel kapcsolatot tartson fenn. Ez a körülmény azonban nem zárja ki azt, hogy a főorvos ebben a működésében tisztviselőként alkalmaztassék ; a főorvos ugyanis szolgálatának jellegénél fogva nem a biztosítottak gyógykezelésére rendelt' és így nem a betegek bizalmára utalt orvos, hanem magának az intézetnek bizalmi közege, akinek feladata az egészségügyi szolgálat közvetlen vezetése és ellenőrzése. Szükséges tehát, hogy e bizalmi viszony abban a szorosabb kapcsolatban jusson kifejezésre, amelyet a tisztviselői állás képvisel. A 121. §-Jioz. Az orvosi tanácsok tekintetében a javaslat átveszi az 1907: XIX. t.-c. 106. és 126., illetve 153. §-ában foglalt rendelkezéseket. A 122. §-Jioz. A nagyobbszámú biztosítottat foglalkoztató munkaadóknak orvos tartására kötelezése tárgyában a javaslat az 1907 : XIX. t.-c. 134. §-ának rendelkezéseit veszi át. A 123. §-hoz. A vállalati pénztárak alakítása tekintetében általában elfogadtam az 1907 : XIX. t.-c. 138. §-ának a vállalati betegsegélyzo pénztárak alakítására vonatkozó rendelkezéseit. Az idézett §. az üzem tulajdonost feljogosítja ugyan arra, hogy abban az esetben

t ha egy vagy több szomszédos üzemében legalább 300 biztosításra kötelezettet foglalkoztat, vállalati betegsegélyzo pénztárt alakíthasson, ezzel szemben azonban az idézett törvény 142. §-a a pénztár alakítására döntő befolyást biztosít a munkavállalóknak, mert az alapszabálytervezet elfogadásáról az Ő kiküldötteik titkos szavazással és általános szótöbbséggel határoznak. Minthogy pedig a vállalati betegsegélyzo pénztár csak a szabályszerűen megállapított alapszabálya szerint működhetik, az előbb említett rendelkezéssel a biztosításra kötelezettek a vállalati betegsegélyzo pénztár meg vagy meg nem alakulása tekintetében a munkaadó mellett egyenlő döntő befolyáshoz jutottak. A munkaadónak és munkavállalóinak eme kölcsönös befolyását igyekszik a javaslat is fentartani, amidőn egyfelől a munkaadót, akinek egy vagy több szomszédos üzemében legalább 300 biztosításra kötelezett munkavállalója van, feljogosítja a vállalati pénztár alakítására, mégis azzal a feltétellel, hogy biztosításra kötelezett munkavállalóinak legalább kétharmad része a vállalati pénztár alakításához titkos szavazással hozzájárult. Az alakulási eljárás és jelesül a szavazás vezetése végett az Országos Munkásbiztosító Intézetnek megfelelő jogkört kívánok adni, hogy az eljárás szabályszerűsége és pártatlansága biztosíttassék. A vállalati pénztár működésének engedélyezéséről ós megkezdése időpontjáról a népjóléti és munkaügyi miniszter intézkedik. Önként érthető,