Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.
Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról
28. szám. 121 zátartozóiknak nyugellátásával kapcsolatos összes kiadásait az állam terhére rója, ide nem értve a kedvezményes árú természetbeni ellátás költségét, amelyről tovább is az Országos Munkásbiztosító Intézetnek kell gondoskodni. E rendelkezés mellett azonban nem volna helyes, hogy a munkásbiztosítás személyzeti költségének összességét az államra hárítsa. Bár igaz, hogy a szóban lévő alkalmazottak állami alkalmazottak, mégis ama ténynél fogva, amely szerint az önkormányzati érdekeltség szolgálatában állanak, annak feladatait teljesítik, jogos, hogy a személyzeti kiadásokban az intézet az állammal osztozzék. Ezért elrendeli a javaslat, hogy az intézet az állam által fedezett költség felét az államnak megtérítse és havonkint megfelelő előlegeket szolgáltasson be az állampénztárba. Az előlegek mértékét és beszolgáltatásának idejét időközönként a népjóléti és munkaügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. A végett, hogy az alkalmazottak tárgyilagos pártatlanságát, amelyet az alkalmazottak állami kinevezése céloz, kerülő úton ne támadhassák, de azért is, hogy rejtett összeköttetések az alkalmazottak önző céljainak helytelen érvényesülését elő ne mozdíthassák, a javaslat megtiltja, hogy az alkalmazottak az intézettől, a szabályszerűen meghatározott természetbeni ellátáson felül egyéb anyagi szolgáltatásban vagy előnyben közvetlenül részesülhessenek. Ez a rendelkezés is alkalmas arra, hogy az eddig tapasztalt visszaélésszerű anyagi kapcsolatokat a munkásbiztosítás működéséből kiküszöbölje. Az előrebocsátottakkal kapcsolatban kívánnék számot adni arról a költségről, amelyet a munkásbiztositási alkalmazottak államosítása a javasolt tehermegoszlási elvekhez képest az államháztartásnak előreláthatólag okozni fog. Ebben a tekintetben azonban tartózkodnom kell a költségvetési tételeknek megjelölésétől, mert a mai pénzértékváltozás ebben a vonatkozásban a számítást meghiusítja, amit állami költségvetéseinknek az utóbbi években tapasztalt sorsa is bizonyít. Célszerűbbnek látom tehát, ha pusztán az eddigi adatok felsorolására és ,a személyzeti létszám bemutatására szorítkozom a végett, hogy az egész kérdésről mégis bizonyos tájékoztató képet nyújtsak. Ami az alkalmazottak létszámát illeti, az 1922. évi november hónapban az alkalmazottak száma, a napidíjasokat, a szolgákat ós a segédszolgákat is beleértve, az Országos Munkásbiztosító Pénztárnál . 364 a kerületi munkás biztosító pénztáraknál 1.125 a Ferenc József magánegyesületi betegsegélyző pénztárnál 120 összesen . . . 1.609 volt, amely létszám a pestújhelyi munkáskórháznál alkalmazottakat is magában foglalja. Hangsúlyoznom kell, hogy különösen a betegségi biztosítási ügyvitel egyszerűsítése révén, másfelől pedig az alkalmazottak magasabb értelmiségi színvonalának biztosításával remélhető, hogy a létszám tekintetében bizonyos leszállítás lesz még elérhető, amit előmozdíthat az alkalmazottak államosítása és országos létszámba foglalása is, ami mindenesetre akadályul szolgál a múltban kifejlődött annak a gyakorlatnak megújulásával szemben, amely szerint a különböző érdekeltségeknek befolyásosabb tagjai, sőt gyakran az érdekeltségekhez közvetlenül nem is tartozó befolyásosabb egyének elhelyezést kereső pártfogolt)'aikat könnyű szerrel a munkásbiztosító pénztáraknál helyezték el, ami a létszám túltengésére vezetett. Az önkormányzat felfüggesztése óta magam is, hivatali elődeim is igyekeztünk az alkalmazottak számát lehetőleg csökkenteni. így az Országos MunkásKépv. iromány. 1927—1932, II. kötet. 16
