Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

28. szám. időre sem, mint ahogy a munkásbiztosító intézet az állapot rosszabbodásáról értesült; ez az időpont pedig azonos a járadék felemelésére irányuló igény bejelentésének napjával. A járadék megszüntetése vagy leszállítása tekintetében annyiban tér el a javaslat az idézett §. rendelkezésétől, hogy a megszüntető vagy leszállító határozat hatálybalépését nem a járadékos értesítését, hanem a vonatkozó határozat meghozatalát követő esedékességi nappal rendeli foganatosíttatni. Merőben felesleges költséget okozna ugyanis a munkásbiztosításnak, ha a járadékos értesítésének netáni késedelme következtében, aminek okozója igen gyakran maga a járadékos, aki lakóhelyének változását kellő időben be nem jelenti, a munkásbiztosító intézet egészen vagy részben jogtalannak megállapított járadékfizetési kötelezettségében maradna. Az intézet járadékleszállító vagy megszüntető határozatának tehát, a kézbesítés időpontjára való tekintet nélkül, a meghozatalát követő legközelebbi esedékességi nappal érvényesülnie kell. Önként érthető azonban, hogy a járadékosnak a határozat ellen irányuló fellebbezési határideje a határozat kézbesítési időpontjával kezdődik. A 83. §-hoz. A javaslat a járadék kifizetése tekintetében a betegségi biztosítási segélyekre (44. §.) megállapítottaknak megfelelő rendelkezéseket tartalmaz. E rendelkezések azonban a járadék természetéhez képest kiegészíttetnek azzal, amely szerint atyai hatalom, gyámság vagy gondnokság alatt állónak járadékát törvényes képviselője kezéhez kell fizetni, kivéve azt, aki 14. életóvót betöltötte és fentartásáról maga gondoskodik. A 84. §-hoz. A javaslat az 1907: XIX t.-c. 95. §.1. pontjában foglalt rendelkezést megfelelő szövegezéssel átveszi, azonban kiegészítve azzal, amely szerint a szabadságvesztésbüntetés végrehajtása alatt álló járadékos családtagjainak járadékai együttvéve nem haladhatják meg a letartóztatottnak szünetelő járadékát. E kiegészítő rendelkezés célja az, hogy a járadékos családtagjai az ő bűncselekményéből hasznot ne húzhassanak. A 85. és 86. §-ókhoz. A javaslat a baleset szándékos előidézése és a kisjáradékosok végkielégítése tekintetében fentartja az 1907: XIX. t.-c. 75. és 96. §-ának rendelkezéseit. A 87. §-hoz. A pénz értékének az utóbbi években tapasztalt rohamos hanyatlása válságos helyzetbe hozta a járadékosokat, akiknek óletfentartásukhoz szükséges eme követelése a mindegyre módosuló gazdasági viszonyok lényegesen elütő körülményei között nyert megállapítást. A rendkívüli viszonyok, miként a külföldi kormányokat, úgy a magyar kormányt is arra késztették, hogy a járadékok megfelelő színvonalon tartásáról időről1

"dőre gondoskodjanak. E szükséglet kielégítéséről az 5.400/1919. M. E. (18. §.), a 10.624/1920. M. E. (3—7. §-ok), a 10.547/1921. M. E. (3—7. §-ok) és a 8.888/1922. M. E. (13. §.) számú rendeletekkel történt gondoskodás. Minthogy azok a viszonyok, amelyek a szóban lévő rendelkezések megtételét indokolták, mai napig is változatlanul fennállanak, szükségesnek tartom, hogy a javaslat törvényes jogalapot teremtsen ily rendeleteknek további kibocsátására. Azzal a felmerült kívánsággal szemben, hogy maga a munkásbiztosítási önkormányzat kapjon törvényes felhatalmazást a drágasági pótlékok megállapítására, a rendeleti úton való szabályozás álláspontjára helyezkedtem. A drágasági pótlékok ugyanis a termelésnek olyan jelentékeny megadóztatását jelentik, hogy ebben a pontban a munkaadóknak a termelési költség csökkentésére irányuló törekvése merőben ellentétes a biztosítottaknak azzal Képv. iromány. 1927—1932. II. kötet. 14