Képviselőházi irományok, 1927. II. kötet • 28-78. sz.

Irományszámok - 1927-28. Törvényjavaslat a betegségi és a baleseti kötelező biztosításról

96 28. szám. kockázat viselésére köteleztetnék, amelynek előzőleg történt bekövetkezéséről a biztosítottnak már a biztosítás létrejötte idejében tudomása van. Az 53-—56. §-okhoz. A javaslat az úgynevezett passzív tagság, továbbá a külföldön tartózkodók és a külföldi honosok, végül a segélyezési követelések elidegenítése és az azokból gyakorolható levonás tekintetében átveszi az 1907 : XIX. t.-c. 61. §-a első bekezdésének, 66. §-ának és 67^ §-a első két bekezdésének rendelkezéseit. A külföldi tartózkodással kapcsolatosan a munkaadó terhére a segélyezési kötelezettséget azonban csak arra az esetre korlátózza, ha a biztosított munkaadója megbízásából, vagy az üzem érdekében tartózkodik külföldön, és csak azoknak javára, akik biztosításra kötelezettek, vagy akiket a munkaadójuk Önként biztosít. Ehhez képest a javaslat kifejezetten is kizárja azoknak külföldön való segélyezését, akik önként vagy önkéntes továbbfizetéssel biztosítják magukat, úgyszintén az úgynevezett passzív tagság alapján igényjogosultakét is. A javaslat az 1907 : XIX. t.-c-ben mutatkozó hézagot pótol, amidőn a készpónzsegélyek tekintetében kifejezett rendelkezéssel átszállási jogot ad a biztosított, illetve az igényjogosult családtag elhalálozása esetére, azonban kizárólag a segélyezésre igényjogosult családtagok javára. E rendelkezésből következik tehát, hogy a biztosított vagy az igényjogosult családtag elhalálozása esetében az ezeknek javára lejárt táppénzt, terhességi, gyermekágyi ós szoptatási segélyt az örökösök mint ilyenek nem követelhetik és a hozzátartozóknak vonatkozó igényjogosultsága a javaslat (33. és 56. §.) alapján nyer elbírálást. Balesetbiztosítás. Az 57. és 58. § ókhoz. A javaslat a rendeleti jogalkotás alapján jelenleg is érvénybenlóvő (5400/1919. M. E, számú rendelet 3. és 104940/1919. N. M. M. számú rendelet 10. §.) jogállapot fentartásával baleseti biztosításra kötelezi mindazokat a vállalatokat, üzemeket és foglalkozásokat, amelyek betegségi biztosításra kötelezettek, még pedig mindezeknek valamennyi munkavállalóját, munkabérük nagyságára való tekintet nélkül. Megfontolás tárgyává tettem, vájjon nem kellene-e a balesetbiztosításra kötelezettek személyi körét a betegségi biztosításéval teljesen azonosan megállapítani, abban a tekintetben, hogy a magántisztviselők és az ezekhez hasonló állásban levők balesetbiztosítási kötelezettsége is bizonyos bérhatárig állna fenn. E kérdés megfontolása után is arra határoztam magam, hogy az 1907 : XIX. t.-c. 3. §-ában foglalt rendelkezés fentartásával, a balesetbiztosítási kötelezettség tekintetében bérhatár megállapításától eltekintsek. Igaz ugyan, hogy a kötelező biztosítás körében tulajdonkópen csak azoknak van helye, akik a keresetképességüket érintő veszélyek esetére nem képesek önmagukról gondoskodni. A balesetbiztosításban azonban e gondoskodási kötelezettség kizárólag a munkaadókat terheli, akiknek egyénenkénti tárgyi felelősségét váltja meg a kötelező balesetbiztosítás. Ez a tárgyi felelősség pedig az üzem összes munkavállalói javára fennáll és így ezen az elvi alapon indokolt, hogy a balesetbiztosítási kötelezettség a munkabér nagyságára tekintet nélkül a balesetbiztosításra kötelezett üzem összes munkavállalóira kiterjedjen. . A javaslat a balesetbiztosításból betegségi biztosítási jogviszonyuk dacára kizárja a közszolgálati nyugdíjasokat (6. §.), akik biztosítási szempontból figyelembevehető kereseti foglalkozást nem folytatnak és így a baleseti köte-