Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 83 a gyakorlatban nagyon beváltak és az érvényben lévő törvényes rendelkezések tárgyában fennállott kételyeket megszüntetik. Minthogy a jelen törvény a hivatalos összeállítások több rendelkezését módosítja, másrészt pedig a hivatalos összeállításoknak az aranykoronaértékkel kapcsolatos rendelkezései ma már tárgytalanok, felhatalmazást kérek arra, hogy ezeket a hivatalos összeállításokat újból kiadhassam. Önként érthetően ezeknek a hivatalos öszszeállításóknak egyéb rendelkezései változatlanul fognak az új hivatalos összeállításokba átvétetni. A 72. §-hoz. Amíg a békeévekben a közadók kivetésére jogosult hatóságok, testületek, társaságok stb. mind kellő figyelemmel voltak az adózók teherviselő képességére és az adózók maguk is ügyeltek arra, hogy a különféle autonóm, testületek az adóztatás körül kellő gondossággal és takarékossággal járjanak el, a háború után a korona értékének csökkenése idejében, midőn a közönség a pénz értékének a megbecsülésétől elszokott, szokássá vált az hogy a különféle autonóm testületek az önadóztatás terén teljes önkényesen jártak el, nem törődve semmiféle törvényes rendelkezéssel ós nem törődve a lakosság teherviselő képességével. Abban a tájban az állami egyenesadók egyáltalában nem voltak számottevők, így a házadó hozadéka — Budapest fővárost kivéve — az egész országban alig tett ki 1923. évben 140.000 aranykoronaértéket, az 1924. évben pedig alig 2 milliót. A földadó 1922-ben július óta ugyan búzaértékben volt fizetendő, de a törvény hiányos rendelkezései folytán a földbirtokos a búza tényleges értékének alig ^-ával megfizethette egész évi adóját, sőt ha azt megtette, még külön a tartozás 30%-áig terjedhető kedvezményben részesült. Ennek folytán az adózók az egyéb hatóságok stb. által kivetett adók súlyát nem érezték, azokkal nem igen törődtek, hisz mikor fizetésre került a sor, a 1 egnagyobb tartozás is a korona romlása folytán összezsugorodott. Amióta azonban az állam aranykoronaértékre tért át és adóbevételét a szanálási törvényben megállapított méretekre emelte fel, kötelessége a kormánynak azt megakadályozni,- hogy az adó kivetésére jogosított hatóságok stb. az adókivetések körül ezentúl is úgy járjanak el, mint az utóbbi években. Vízitársulatok, egyházközségek, felekezeti iskolák még ma is oly járulékok szedését határozzák el, a minőket józanul követelni nem szabad. Akadt vízitársulat, amely holdankint 10—12 aranykoronaértékig vet ki vízijárulékot, egyházközség,. amely díszes templomok építési költségeit egy óv alatt akarja híveitől egyházi adó címén beszedni, felekezeti iskola, amely a békében 5%-os iskolai adóval szemben, ugyanakkor, amidőn a község pótadó kivetési kulcsának a maximuma 50%-ban lett megállapítva, 100-nál magasabb százalékú iskolai adó kivetését határozza el. Ha ma valamely adóztatási joggal bíró hatóság stb. különben bármily üdvös és bármily szükséges beruházást határoz el, a szükséges összegeknek kölcsön útján való biztosítását meg sem kísérli, hanem a teljes építési költségeket tagjaitól, illetőleg híveitől egy, legfeljebb két év alatt akarja beszedni. Egyesek e tekintetben oly irgalmatlanul járnak el, hogy a pénzügyi hatóságok által, törvényadta joguknál fogva adott rövid fizetési halasztások miatt nálam panaszt tesznek, sürgetve a végrehajtási eljárásnak irgalmatlanul leendő keresztülvezetósét. Az adózók adófizetési képességének biztosítása érdekében tehát kénytelen vagyok felhatalmazást kérni arra, hogy ilyen esetekben — tekintet nélkül arra, hogy az illetékes hatóság stb. a tartozások befizetésére milyen