Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 81 megyében 11, Zemplén vármegyében 17, Esztergom-Komárom, valamint Zala vármegyében 36, Bihar vármegyében 44, Vas vármegyében 45, SzatmárBereg-Ugocsa vármegyében 52, Csanád-Arad-Torontál vármegyében 54, Hajdú vármegyében 55, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 62, Fejér vármegyében 70, Baranya vármegyében 77 esetben tartatott árverés, vagyis ezekben a vármegyékben a közadók behajtása kétségtelenül nem történt kíméletlenül. Nagyobb számú árverés tartatott: Abaújtorna vármegyében 141, Somogy vármegyében 154, Békés vármegyében 203, Csongrád vármegyében 218, Borsód-Gömör-Kishont vármegyében 221, Szabolcs-Ung vármegyében 234, Tolna vármegyében 552, Nógrád-Hont vármegyében 558, Pest-Pilis-SoltKiskun vármegyében 798 és Heves vármegyében 1.332. Az utóbbi vármegyékben azonban összesen 34 községben tartatott nagyobb számban árverés, úgy hogy a tulajdonképen erélyesebb rendszabályok az egész országban csak Miskolc és Pécs városokban, valamint 34 községben foganatosíttattak. Megjegyzem még, hogy a 6.001 árverés közül 658 árverés nem adók miatt tartatott. Ezen — a bókében tartatni szokott árverésekhez viszonyított kedvező — eredményt elsősorban annak kell betudni, hogy a hatóságok, ha a fél fizető készségének tanújelét adja, méltányos fizetési kedvezményekkel módot nyújtanak az adózóknak arra, hogy az árverést ne kelljen megtartatni. Sajnos, azonban meg kell állapítanom azt is, hogy oly helyeken, ahol a háború kitörése óta egész mostanáig végrehajtási intézkedések nem tétettek folyamatba, maga a zálogolás ténye is oly visszatetszést kelt, hogy már azokhoz karhatalmat kellett kirendelni. Bár ezekbői az adatokból láthatóan a behajtás csaknem mindenütt kellő kímélettel történik: a befizetés eredménye — nagyjában — kielégítő. Az 1926. év végén ugyanis az összes adóhátralék 50*6 millió aranykorona, ami az évi előírásnak mintegy 34%-át teszi. Az 1925. év végén fennállott hátralék az 1925. évi előírásnak 35%-át tette. A 65. §~hoz. A közadók kezeléséről szóló hivatalos összeállítás 33. §-a a jövedéki kihágások esetében kiszabható pénzbüntetést — ha a kárösszeg nem ismeretes — 10-től 1.000 aranykoronaértékben állapítja meg. Minthogy azonban az új vámtörvény 156. §-a az ez esetben kiszabható pénzbüntetés Összegét 2—10.000 aranykoronában állapítja meg,, az összhang biztosítása céljából javaslom ezt a rendelkezést általánosítani. A nagyobb összegű bírságok úgyis csak rendkívüli esetekben szabatnak ki, a javasolt szöveg - pedig lehetővé teszi azt, hogy 10 pengőnél kisebb büntetések is alkalmazhatók legyenek. A 66. §-Jios. A jövedéki büntetőjog szabályait az 1878. évi »Altalános Harmincadrendtartás« valamint az 1842. évi »Harmincadhivatali Utasítás« szabályozza. Ezeknek rendelkezései nagyrészben már elavultak, úgy hogy a vámjogszabályozásáról szóló 1924 : XIX. t.-c. YI. részének I. fejezetében a büntető rendelkezéseket újonnan kellett szabályozni. Ezek a rendelkezések azonban csak a vámjövedéki kihágásokra érvényesek. Egyrészt abból a célból, hogy a jövedéki kihágásokra vonatkozó szabályok közti eltérések megszüntethető k legyenek, másrészt pedig, hogy a fentebb említett rendtartást és utasítást hatályon kívül helyezhessem, kérek felhatalmazást arra, hogy a jövedéki büntetőjog anyagi szabályait és a jövedéki büntetőeljárásnak előkészítő szakát az igazságügyminiszterrel egyetértve rendelettel szabályozhassam. Megjegyzem, hogy bírósági előkészítő eljárást az 1909 : XI. t.-c. 101. Képv. iromány. 1927—1932. I. kötet. 11