Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

64 2. szám. megfelelő törvényszerű legkisebb értéknek hivatalból alapulvételével külön értékelési eljárás nélkül megejthető. E cél érdekében emeli fel a javaslat az eddigi huszonötszörös szorzót harmincszorosra, amelynek alkalmazása mellett a közepes — holdanként átlag 10 korona kataszteri tiszta jövedelmű — szántóföld törvényszerű legkisebb értéke holdanként átlag 360 pengő lesz (4,475.000 korona), vagyis a szántóföld mai rendkívül nyomott közönséges forgalmi értékének nagyjából meg fog felelni. A 24. §. a házak törvényszerű legkisebb értékét is meghatározza. Az utóbbi években ennek megállapítása fólóvenkint a házbórösszegek alakulásának megfelelően rendelettel történt, most ellenben újra alkalmas már az idő arra, hogy — amint a múltban is volt — állandó számítási kulcs állapíttassék meg. A kiinduló pont itt a házadó alapjául vett nyersházbérjövedelem vagy haszonérték. Ereszben a javaslat azt az újítást tartalmazza, hogy az illetékkötelezettség keletkezésének (pl. az adásvételi szerződés megkötésének vagy a hagyatékoknál az elhalálozásnak) évére kivetett házadó alapjából indul ki, s nem mint az eddigi szabály a megelőző évi házadó alapjából. Minthogy a házadó kivetésének alapja az adóévet megelőző évi nyersházbérjövedelem vagy haszonértek, ez az újítás azt jelenti, hogy a ház törvényszerű legkisebb értékének megállapításánál ezentúl az illetékkötelezettség keletkezésének évét közvetlenül megelőzött évben fennállott nyersházbérjövedelem vagy haszonérték lesz a számítás alapja (a szorzandó), nem pedig, amint eddig volt, a két évvel előbbi házbérjövedelem, illetve haszonérték. Nyilvánvaló, hogy a legutóbbi bérjövedelem, illetve haszonérték alapján való számítás inkább alkalmas az illetékkötelezettség keletkezése idejében fennálló közönséges forgalmi érték kifejezésére, mint a régebbi adat alapján való számolás. Ez az újitás tehát kívánatos. Régebben azért nem lehetett megvalósítani, mert a házadó kivetése sokáig tartott, az illetékkötelezettség keletkezése évének jó része letelt már, amire tudni lehetett, hogy mennyi az arra az évre kivetett házadónak az alapja, pl. egy januári ház eladás után az illetéket júniusig vagy júliusig nem lehetett volna kiszabni, mert csak akkor vált ismeretessé, hogy mennyi az az évi házadóalap, a törvényszerű legkisebb értéket tehát csak akkor lehetett volna kiszámítani. Ma azonban az újonnan szabályozott házadókivetés úgy megy végbe, hogy februárra már minden házra nézve ismeretes az az évi házadóalap, az illetékkiszabás menete tehát ma már ebből az okból fennakadást nem szenvedhet. A szorzószámot, amelyet a fent ismertetett szorzandóra alkalmazni kell, a javaslat tizenötszörösben állapítja meg. A jelenleg hatálybanlévő szorzószám, amelyet az 1926. évben előfordult illetékkiszabási eseteknél az 1924. évi házbérjövedelemre, illetve haszonértekre ke)l alkalmazni, szintén tizenötszörös. Az így kiszámított törvényszerű legkisebb érték a tapasztalat szerint a házak közönséges forgalmi értékénél többnyire sokkal kisebb. A házaknál is kívánatos tehát — ugyanazon, fent már ismertetett okból, mint a földbirtoknál — a törvényszerű legkisebb értéknek magasabb színvonalon megállapítása. A jelenlegi szorzószám félemelése mégsem lenne indokolt. Az új szabályban meghatározott szorzó elsőízben az 1927. évi illetékkiszabási eseteknél az 1926. évi nyersbérjövedelemre, illetve haszonértékre, tehát a mostaninál — (az 1924. évi bérjövedelemnél vagy haszonértéknél) — jóval magasabb szorzandóra lesz alkalmazandó. Minthogy pedig a házak közönséges forgalmi értéke az 1924. év óta kisebb arányban emel-