Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-2. Törvényjavaslat egyes adók és illetékek mérsékléséről és a pengőértékbe való számítással kapcsolatos rendelkezésekről, továbbá az önkormányzati testületek háztartásának hatékonyabb ellenőrzéséről

2. szám. 61 elhelyezése céljából ingatlant szerez, az ilyen szerzés az ingatlan vagyonátruházási illeték alól mentesíthető legyen, föltéve természetesen, hogy az illető külföldi állam velünk szemben hasonló eljárást biztosít. Nemzetközi szokás ugyanis, hogy az államok az ilyen ingatlanszerzés után eső illetéket vagy adót egymásnak kölcsönösen elengedik. A mi illetéktörvényünk ily faj ta mentesítést eddig nem ismert. Megfelelő új szabályra van tehát szükség. Ezt tartalmazza a 21. §. (í) bekezdésének első rendelkezése. A most említett bekezdés második rendelkezése felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az elszakadt területről birtokcsere útján visszatelepülő volt magyar állampolgároknak a csereszerződésük után eső ingatlan vagyonátruházási illetéket egészen vagy részben elengedhesse. Erre a szabályra különösen a déli határszélen van szükség, ahol sűrűn fordult elő, hogy az új határvonalon túl élő magyar nemzetiségűek a megmaradt magyar állam területén élő idegen nemzetiségűekkel birtokot cseréltek, kölcsönösen azzal a céllal, hogy a saját nemzetiségüknek megfelelő államban lehessenek birtokosok. Az előfordult ilyen esetekben az illető idegen állam a saját nemzetiségű visszatelepülőjétől nem követelt átruházási illetéket, kívánatos tehát, hogy a hozzánk ily körülmények között visszatelepülőket itteni átruházási illeték szintén ne terhelje. Lehetséges azonban, hogy a csereszerződés a visszatelepülés érdekében nem okvetlenül szükséges új vagyonszerzést is rejt magában, pl. ha a visszatelepülő sokkal nagyobb itteni ingatlant vesz át, mint amilyen a cserébe átengedett elszakadt területbeli ingatlana volt és a mutatkozó értékkülönbözetet szerződő társának kifizeti. Az ilyen jelentős többletátvétel után az átruházási illeték természetesen megkövetelendő lesz. A most ismertetett két új szabályt a §. (2) bekezdése visszaható erővel ruházza fel, mert ennek a két szabálynak megalkotását elsősorban az tette szükségessé, hogy a már felmerült esetek az illeték alól mentesíthetők legyenek. A 22. §-ho0. Ez a §. az öröklési illeték leszállítását tartalmazza. A leszállítás két irányban jelentkezik, egyrészt a kulcsoknak új megállapításában, másrészt azoknak az értékhatároknak új megszabásában, amelyekre az egyes kulcsokat alkalmazni kell. Az öröklési illeték kulcsainak fokozódása ugyanis két tényezőtől függ: az örökösnek az örökhagyóhoz való rokonsági viszonyától és az egy-egy örökösre eső hagyatéki vagyon nagyságától. A rokonsági viszonynak öt osztálya van. Az első rokonsági osztályba tartoznak a lemenők és a feleség, — a második osztályba a felmenők, a vő és a meny, és a férj, — a harmadik osztályba a testvérek és azok gyermekei, — a negyedik osztályba a testvérek unokái és távolabbi leszármazol, a szülőnek a testvére, ós a szülő testvérének a gyermeke vagyis az elsőfokú unokatestvér, — végül az ötödik osztályba a távolabbi rokonok és a nem rokonok. Ebben az öt rokonsági osztályban az öröklési illetéknek a legkisebb és a legnagyobb kulcsa eddig a következő volt : az első osztályban 1% és 18%, a második osztályban 2% és 22%, a harmadik osztályban 5% és 30%, a negyedik osztályban 6% és 35%, az ötödik osztályban 10% és 45%. A javaslat szerint a legkisebb kulcsok változatlanok maradnak, a legnagyobb kulcsok ellenben a felsoroltak helyett 10%, 12%, 20%, 22% és 30% lesznek. A legkisebb kulcs és a most jelzett új legmagasabb kulcsok közé eső többi illetékkulcsok nagyjából megfelelnek az eddigieknek. A leszállítás tehát csak a legnagyobb értékű örökségeknél jelentkezik köz vetetlenül az illetékkulcsnak alacsonyabbra szabásában, a lej ebb eső érté-