Képviselőházi irományok, 1927. I. kötet • 1-27. sz.

Irományszámok - 1927-7. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

174 7. szám. mint a Ptk. szövegek — a mai jog egyedüli biztosítéki jelzálogjogi formája, a keretbiztosítéki jelzálogjog mellett az értékpapírban kifejezett követelés erejéig bekebelezett jelzálogjogot is biztosítéki jelzálogjognak nyilvánítja. A javaslatnak ez a rendelkezése abból következik, hogy a követelés az értékpapírban mintegy megtestesül és így a követelés érvényesítése a papír nélkül, pusztán a telekkönyvi bejegyzés alapján nem lehet helyénvaló. Az ily szükségképeni biztosítéki jelzálogjog esetében mégis a hitelező bizonyítási terhe annyival lesz enyhébb mint a biztosítéki jelzálogjog egyéb eseteiben, amennyivel könnyítik a jogszabályok az értékpapíron alapuló jogok érvényesítését. Röviden kifejezve : a biztosítéki jelzálogjog lényege abban van, hogy a követelés tekintetében a telekkönyvi bejegyzés ellenére is a telekkönyvi bejegyzés következtében különben alkalmazásra kerülő dologi jogi szabályok nem kerülnek alkalmazásra, hanem ugyanazok a kötelmi jogi szabályok érvényesülnek, amelyek telekkönyvi bejegyzés hiányában is alkalmazást nyernének. Amint az általános indokolásban már kiemeltem, a biztosítéki jelzálogjogot a gazdasági élet hatalmas intézménnyé fejlesztette ki. Ennek egyik okául az is szolgált, hogy a jelzálogjog átruházásának nehézkessége folytán a hitelezők váltóra nyújtottak hitelt és biztosítéki jelzálogjogot alapítottak olyankor is, amikor a hitelnyújtás belső jellegéhez képest a közönséges jelzálogjog alapítása lett volna a megfelelő forma. A javaslatnak a közönséges jelzálogjog átruházására vonatkozó rendelkezései (8. és 11. §.) nyomán remélhető ugyan, hogy a biztosítéki jelzálogjog az őt megillető területre fog visszatérni és így az eddiginél kevésbbé gyakorivá fog válni, mégis szükséges, hogy ezt az intézményt fokozottan alkalmassá tegyük tulaj donképeni hivatásának betöltésére. E végből a javaslat a biztosítéki jelzálogjogot is részletesen szabályozza és a bizottsági szöveg közzététele óta felmerült kívánságokra is figyelemmel van. 63. §. (1881 :LX. t.-c. 191. §. 4., I. 852. §. 3., Tj. 688. 1., 694. §. 2., Bsz. 690. §. 1., 697. §. 2.) E §. tartalmazza a biztosítéki jelzálogjog lényeges ismérveit és egyszersmind az önkéntes biztosítéki jelzálogjog elismerését. A biztosítéki jelzálogjog különleges jogi természete a fennálló jog szerint is éppen a kielégítés stádiumában érvényesül. A végrehajtási törvény mondja meg, hogy a telekkönyv tartalma a követelés összegét nem bizonyítja. Szemben a bizottsági szöveggel a javaslat kiemeli, hogy a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai a biztosított követelésre a jelzálogból való kielégítés tekintetében nem terjednek ki. 64. §. (I. 852. §. 4., Tj. 688. §. 2., Bsz, 690. §. 2.) A telekkönyvi közhitel megkívánja, hogy a biztosítéki jelzálogjognak az előbbi §. értelmében korlátolt védelme a telekkönyvből kitűnjék és így a harmadik jóhiszemű szerző ne lehessen kitéve annak, hogy vele szemben váratlanul támasszanak oly kifogást, mely közönséges jelzálogjog esetében nem volna emelhető. 65. §. (Tj. 694. §. 1., Bsz. 697. § 1.) A javaslat 40. §-a a felmondástól függő követelés lejártát a tulajdonossal szemben külön felmondástól teszi függővé. Minthogy a biztosítéki jelzálogjog tartalmában egészen a mindenkori személyes követeléshez igazodik, az említett szabály alkalmazásának a biztosítéki jelzálognál nem lehet helye. A bizottsági szöveg még kifejezetten megemlíti a közönséges jelzálogjognak egyes más szabályait is (Bsz. 669. §. és 675. §. 2. bek.), mint olyanokat, amelyek biztosítéki jelzálogjog esetében nem alkalmazhatók. A javaslat a külön felemlítést azért mellőzi, mert