Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIX. kötet • 1172-1191., IX. sz.
Irományszámok - 1922-1172. Törvényjavaslat a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában az 1921. évben tartott általános értekezleten megállapított egyes okmányok becikkelyezéséről
1172. szám. 59 lobogójának egyenlő elbánás biztosíttatik és pedig az illető állam kormányának választása szerint minden hajózható (a), illetőleg minden, természettől fogva hajózható (b) nem nemzetközi érdekű útra, amely a tenger felöl és felé hozzáférhető. A magyar kormánynak az a szándéka, hogy a nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezményhez az (a) alatti módozat szerint járul hozzá s ehhez képest az ezen Egyezményt kiegészítő jegyzőkönyv második bekezdése értelmében a csatlakozás alkalmával ily tartalmú kijelentés fog tétetni. IV. Nyilatkozat a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismerése tárgyában. A'trianoni békeszerződés 209. cikke akként rendelkezik, hogy a szerződő felek elismerik bármelyik tengerparttal nem rendelkező szerződő fél hajóinak lobogóját, ha azok az ő területükön fekvő valamely megállapított helyen lajstromozva vannak s az illető hely a hajók lajstromozási kikötője. A Barcelonában aláírt nyilatkozat megismétli a trianoni szerződés idézett határozmányát, minek abban van reánk nézve jelentősége, hogy a szóban levő előnyös rendelkezést oly államokra is kiterjeszti, amelyek nem írták alá a trianoni szerződést, de a Nyilatkozathoz csatlakoztak. Ezek előadása után a törvényjavaslat és különösen az 1. §. indokolására áttérve, a föntebb kifejtettekhez képest ténynek mondható, hogy az átmenet szabadságára vonatkozó Egyezmény révén Magyarország forgalma részére a szabad átmenet nagyszámú állam területeire nézve állandó érvénnyel biztosíttatik, ami különösen oly esetekre nézve bír fontossággal, amidőn az egyes államokkal kötött, a szabad átmenet biztosítását is magukban, foglaló külön egyezmények érvénye megszűnik és az illető vagy más oly államok, amelyek szerződéses lekötés hiányában is megengedik forgalmunk szabad átmenetét, valamely okoknál fogva a magyarországi forgalmat megnehezítő vagy éppen kizáró intézkedések megtételére hajlandók volnának. Ez az eredmény pedig a Magyarország részéről vállalandó kötelezettségek számbavétele mellett is megokolttá teszi,, hogy Magyarország a szóbanlevő nemzetközi Egyezményhez hozzájáruljon. A nemzetközi vízi utak ügyére vonatkozó Egyezménynek s az ezt kiegészítő jegy/őkönyvnek az a jelentősége, hogy míg a Dunára vonatkozó »végleges szabályzat« megállapítása tárgyában létrejött egyezmény 1. §-a a Duna egész hajózható hosszában való hajózását s az e részben való egyenlő elbánást csak a legtöbb kedvezményt élvező államok polgárai, javai és lobogója számára biztosítja, addig a szóbanlevő barcelonai Egyezmény és Jegyzőkönyv kiterjeszti a szabad hajózást és az egyenlő elbánást mindazoknak az államoknak állampolgáraira, javaira és lobogójára, amelyek ezeket a megállapodásokat aláírták vagy azokhoz utólag csatlakoztak. Ugyanilyen kiterjesztő hatása van a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismeréséről szóló nyilatkozatnak is, a békeszerződés illető határozmányával szemben. A 3. §-ban foglalt felhatalmazást nem nélkülözheti a kereskedelemügyi miniszter, mert eleve nem állapítható meg pontosan, hogy Magyarország hozzáiárulásának kijelentése mely napon fog a Nemzetek Szövetségének főtitkárához beérkezni, már pedig az Egyezmény 6. cikke szerint az életbe8* •
