Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

86 1079. szám. tönkremennek, akiknek tőkéje jelzálogi fedezet mellett kihelyezve megmaradt volna és nemzetgazdasági szempontból is hasznosabb szerepet töltött volna be. A javaslat éppen ezért a bizottsági szövegben érintett gondolatot részletesen kidolgozva, a részjelzálogadóslevél intézményét is meg kívánja valósítani. A javaslat a szabályozás kiindulási pontjául nem annyira a bizottsági jelentésben említett német »Hypothekenbrief«-et, mint inkább a svájci polgári törvénykönyv 842. és következő cikkeiben szabályozott Schuldbrief és Gült intézményét választotta, a részletes szabályozás során gondosan ügyelve arra, hogy az intézmény átültetése a magyar telekkönyvi jog alaptételeivel — elsősorban a telekkönyvi közhitel szabályaival — összhangban történjék meg. Az intézménnyel visszaélés megakadályozására szolgáló garanciális rendelkezésekre — amelyek szükségességét a bizottsági jelentés is kiemeli- — egyfelől személyi, másfelől tárgyi vonatkozásban van szükség. Személyi vonatkozásban a javaslat garanciális rendelkezése az, hogy csak olyan hitelező követelése tekintetében engedi meg jelzálogadóslevél kiállítását, amely hitelező személye kellő biztosítékot nyújt arra, hogy könnyelműen, kellő fedezet nélkül nem hitelez és arra, hogy- szavatossága (111. §.) a jelzálogadóslevél későbbi birtokosának teljesbiztosítékot nyújt. A tárgyi garancia a javaslatnak azokban a rendelkezéseiben van, amelyek kizárják jelzálogadóslevél kiállítását olyankor, ha az ingatlan tekintetében olyan körülmények forognak fenn, amelyek a követelés behajthatóságát vagy a jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének érvényességét kétségessé tehetik. Minthogy a javaslat a telekadósság intézményét is megvalósítja, logikus a telekadósságnak megfelelő telekadósságlevél kiállításának megengedése is. A telekadósság a 81. §. értelmében személyes adósságtól függetlenül terhelvén az ingatlant, az ily terhelés alapján kiállított adóslevél sokkal nagyobb mértékben alkalmas arra, hogy értékpapírként jelentkezzék. Altalánosságban meg kell még jegyeznem, hogy a jelzálogadóslevél és a telekadóslevél intézménye nem érinti a zálogleveleknek az 1876 : XXXVI. törvénycikkben szabályozott intézményét. Míg ugyanis a záloglevelek fedezetéül a kibocsátó intézet valamennyi jelzálogos követelése szolgál és kamatozásuk független az intézettől nyújtott egyes kölcsönök kamatozásától, a javaslatban szabályozott adóslevelek esetében az adóslevélbirtokost a jelzálogos hitelező jogai meghatározott jelzálogjog tekintetében fogják megilletni. Ennek következtében a záloglevél továbbra is alkalmasabb lesz hosszabb időre szóló tőkebefektetés céljára, viszont a javaslatban szabályozott adóslevéltípusok — nem sokkal kevesebb garanciával — rövidebb időre szóló tőkeelhelyezésre lesznek alkalmasak és ezért remélhető ez intézmények révén új tőkéknek a jelzáloghitel körében elhelyezkedése. 87. §. E §. a jelzálogadóslevél és a telekadóslevél intézményét dekrétálja és egyszersmind a már említett személyi garanciális rendelkezést is tartalmazza, csak abban az esetben engedvén meg az intézmény igénybevételét, ha á hitelező oly hitelintézet vagy olyan hitelintézetnek tagintézete, amelynek alapszabályait törvény állapítja vagy erősíti meg, vagy a kormány hatóság jóváhagyja. Ilyenek a Magyar Földhitelintézet, a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete, a Pénzintézeti Központ, az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége. Figyelemmel arra, hogy az utóbb említett két hitelintézetnek az ország valamennyi jelentősebb hitelintézete tagintézete, a korlátozás az elterjedésnek nem lesz akadálya. E §. mondja ki azt is, hogy