Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 69 sági szövegével lényegileg egyeznek, külön indokolásra nem szorulnak. A fennálló jogtól eltérés a javaslat 9. és 10. §-ának következménye. A harmadik bekezdés a tényleges gyakorlatnak megfelelő rendelkezés. Ehhez képest a kielégítésre jogosult és arra kész személy nem lesz jogosult bírói letétbehelyezéssel teljesíteni pusztán azon az alapon, hogy a hitelező az írásbeli nyilatkozat kiállítási költségének megtérítését követeli. Szükség van ilyen rendelkezésre különösen ma, amikor a jelzálogos követelések elértéktelenedése folytán az írásbeli nyilatkozat kiállításának költsége a követelés összegét sokszorosan meghaladhatja ós éppen az elértéktelenedés folytán nagyon méltánytalan volna még ezzel a költséggel is a hitelezőt terhelni. Rendes viszonyok közt ez a. tétel jelentéktelen. Természetes, hogy ha a hitelező kiállítási költség címén aránytalanul nagy Összeget követel a kielégítőnek a, bírói letétbehelyezésre ismét joga nyílik. Hogy a kielégítés fejében a hitelező a jelzálogjogára bejegyzett aljelzálogjog törlésére alkalmas nyilatkozatot is köteles adni, azt a bizottsági szöveg úgy fejezte ki, hogy az okirat »teljes hatályú« törlésre alkalmasságát kívánta meg. Ez a kifejezés nem volt megfelelő egyfelől azért, mert a teljes hatályú törléssel a részleges kiegyenlítés esetében bekövetkező részleges törlést is szembe lehet állítani, másfelől pedig azért, mert a hitelező ugyanabban a nyilatkozatban az aljelzálog törlésére alkalmas kijelentést nem is teheti meg, mert ennek a nyilatkozatnak a megtételére nem ő, hanem az aljelzálogos hitelező a jogosult. A javaslat éppen ezért külön bekezdésben teszi a hitelező kötelességévé, hogy a maga nyilatkozatán felül a kívánt telekkönyvi változáshoz szükséges egyéb okiratokat is átadja. Ez a rendelkezés különben a jelzálogjog egyéb típusaival is kapcsolatos. (V. ö. 76. §. ut. bek. és 108. §.') 8. A jelzálogos hitelező kielégítése bírói úton. E fejezet a kielégítésnek az előbbi fejezet indokolásának élén említett második módjára vonatkozik. Minden jogot a sanctio, a bírói oltalom tesz teljessé, így van ez a jelzálogjognál is, amelynek lényege éppen az, hogy a hitelező, akinek pénzkövetelése van, követelheti a fedezetül szolgáló ingatlan pénzzétételót és ezúton a követelésnek kiengyenlítését. A végrehajtási jog szabályozza azokat a módozatokat, ahogy az ingatlan pénzzététele történik. Az anyagi jogra csak a hitelező jogainak és kötelezettségeinek szabályozása tartozik. Az erre vonatkozó szabályokat tartalmazza e fejezet, amely 1. a jelzálogi keresetről, 2. a végrehajtás jogáról és korlátjáról és 3. az árverési vételár felosztásáról rendelkezik. Itt nyert elhelyezést a jelzálogról lemondás következményeinek szabályozása is és pedig azért, mert a lemondás jogkövetkezményei éppen attól függenek, hogy a jelzálogjog a fejezet egyéb rendelkezéseinek alkalmazása mellett a lemondás nélkül milyen sorsra jutott volna. 51. §. (Optk. 466. §., 1860. szept. . 19-iki rendelet 3. §., I. 872. §. 1. és 873. §., Tj. 667. §., Bsz. 667. §.) A fennálló jognak és a polgári törvénykönyv szövegeinek megfelelő rendelkezés. A polgári törvénykönyv törvényjavaslata és bizottsági szövege az első bekezdést nem tartalmazza. A javaslat sem tartotta szükségesnek kimondani azt, amit a polgári törvénykönyv első szövege tartalmazott, hogy t. i. a hitelezőt jelzálogi kereset illeti meg a tulajdonos ellen, mert ez valóban önként érthető. Szükség volt azonban annak kimondására; hogy a jelzálogjog bírói érvényesítésének a jelzálogi kareset az egyedüli módja, vagyis hogy a hitelezőnek a jelzálogjog érvényesítése végett